Szerzők

Szerzői jogok Creative Commons Licenc

Hivatkozás

Kapcsolat (fórum)

Videók

Kutatás

 

 

A HANGYATARTÁS LEGFONTOSABB PRAKTIKÁI HIVATÁSOS HANGYÁSZOKTÓL

 

 

Tartalom:

Előszó; Alapfogalmak; Hangyagyűjtés, szállítás és költöztetés; Királynő felismerése; Kolóniák kinevelése; Kolóniák elhelyezése; Táplálás és vízellátás; Ajánlott fajok; „Tiltott” fajok; Hangyairtás?; Ajánlott irodalom

 

Előszó:

Üdvözlök mindenkit a Debreceni Egyetem hangyász (mürmekológus, myrmecologist) csapata nevében! Jómagam immár ifjú gimnazista korom, tehát a 90-es évek eleje óta tartok hangyákat. Akkor még csak igen kevesen foglalkoztak ezekkel az érdekes állatokkal, akár csak hobbi szinten is, de örömmel látjuk, hogy manapság egyre többen érdeklődnek irántuk. Ezt a hangyákat áruló boltok növekvő száma is szépen jelzi. Bár ezek a boltok sok hasznos dolgot leírnak és árulnak, mégis idejét láttuk egy elfogulatlan magyar nyelvű on-line áttekintés megírásának, mely segíti a mürmekológia iránt érdeklődőket a hangyák életmódjának megismerésében és a megfelelő fajok begyűjtésében/vásárlásában, illetve azok tartásában. Az itt összeszedett anyag lehet, hogy hosszúnak tűnik a mai világban p, de érdemes elolvasnia mindazoknak, akiket érdekelnek a hangyák. A legfontosabb gyakorlati tudnivalókat videókon is bemutatjuk. A sikeres hangyatartáshoz igyekszünk megadni sok fontos háttérinformációt, melyet a hangyákat áruló boltok (a könnyű átláthatóság és/vagy kulisszatitkok miatt?) általában nem adnak meg. Ezek alapján remélhetőleg sikerül segítséget nyújtanunk a vásárolható hangyafarmok kiválasztásában, esetleg azok igény szerinti elkészítésében. Mi itt alapokat igyekszünk bemutatni, főleg a kezdők számára, képekkel illusztrálva és a díszítéseket mindenkinek a saját tapasztalataira és fantáziájára bízzuk. A bemutatott hangyafarmjaink nem feltétlen látványosak (azzá is lehet tenni őket!), de hosszú távon működőképesek. Ennek oka, hogy aki hangyákat kutat „nagy tételben”, annak a könnyű kezelhetőség, valamint a hangyák élettartama fontosabb a látványnál. Egy jól megválasztott hangyakolónia gondozása nem igényel több energiát és pénzt egy akvárium gondozásánál, de legalább annyi élményt nyújt. Ráadásul, fajtól függően, egy kicsi üvegcsőtől, akár egy teljes kastélyig  bármekkora életteret be lehet népesíteni hangyákkal. Egy kolóniát beszerezni és minimalista módon elhelyezni tehát egyáltalán nem kerül sok vesződségbe és pénzbe (meg lehet úszni 1000 forintból!), de innentől a határ viszont a csillagos ég.

Akiket hobbi szinten érdekelnek a hangyák, azok a fórumunkon kérhetnek tőlünk segítséget. Akik meg esetleg kutatni is szeretnék őket, akár szakdolgozóként, azok e-mailben jelentkezhetnek nálunk. Mindenkinek jó hangyászást kívánunk!

(Tartally András)

 

Alapfogalmak:

(Egy kissé száraz fejezet, de érdemes végigolvasni, hogy a gyakorlatiasabb fejezetek érthetőek legyenek.)

Család (Familia): Formicidae – hangyák

A hangyák a hártyásszárnyú rovarok (Hymenoptera) rendjéhez tartoznak a méhekkel és a darazsakkal együtt. A hártyásszárnyúak között tehát több államalkotó (euszociális) csoport is található. Ezen életmód sajátossága (1) a fejlett ivadékgondozás, (2) a polimorfizmus (kasztok: szaporodóképes hímek és nőstények; nőivarú, de általában fejletlen petefészkű dolgozók), (3) a különböző generációk együttélése és (4) az egyedek együttműködő viselkedése. Ez utóbbinak egy jellegzetes megnyilvánulása az, hogy az egyedek az „euszociális gyomor elve” alapján kölcsönösen etetik egymást.

A kasztok: (1) Dolgozók (jelük: dolgozo1): Szárnyatlan, fejlett rágójú, többnyire csökevényes petefészkű nőstények. Élettartamuk kb. 2-6 év. Egy-két szociálparazita (lásd következő bekezdés) fajt leszámítva minden hangyafaj rendelkezik dolgozókkal. Sok fajnál előfordulnak (a) kis (minor) és (b) nagy (maior), dolgozók és általában átmeneti formák is. A maior dolgozókat a köznyelvben „katonáknak” hívják, mert fejük és rágójuk igen fejlett. Általában helyesebb azonban nem így nevezni őket, mert a funkciójuk sokszor nem jellemzően a kolónia védelme, hanem a táplálék feldarabolása (pl. maggyűjtő hangyák) és/vagy tárolása. A kisebb és nagyobb méretű dolgozóknak általában más a feladata (pl. a kisebbek inkább a fiasítást gondozzák, a nagyobbak meg táplálékot gyűjtenek és raktároznak). (2) Nőstények (nosteny1), melyeknél meg kell jegyezni, hogy: (a) A legtöbb fajnál fiatalon szárnyasok. Ezek időszakosan, de akkor viszonylag nagy mennyiségben találhatók a kolóniában. (b) Nászrepülést követően a már megtermékenyített nősténynek nincs többet szüksége szárnyra, ezért leveti, és a szárnymozgató izmokat az államalapítás nehéz időszakában fölemészti. A szárnyavesztett nőstényt is könnyű elhatárolni a dolgozóktól, mivel szárnyas múltjának köszönhetően differenciáltabb és nagyobb a tora (kellett a hely a szárnymozgató izmoknak). Ha minden jól alakul és sikeres az államalapítás, akkor már joggal nevezhetjük a nőstényt királynőnek, mivel nem csak a petézés funkcióját látja el, hanem pl. a kolónia „irányításában” (p.l. feromonoknak nevezett vegyületek segítségével) is kulcsfontosságú funkciókat tölt be. Megkülönböztetünk szigorúan egykirálynős (monogyn) és fakultatívan, vagy akár jellemzően többkirálynős (poligyn) hangyafajokat, illetve kolóniákat. Bizonyos fajoknál vannak dolgozó-nőstény átmeneti formák. A nőstények rágója nem fejletlen, élettartamuk elérheti a 10-30 évet. (3) Hímek (him1): Tipikus esetben szárnyasok. Funkciójuk a nőstények megtermékenyítése, a nászrepülést nem sokkal élik túl, így élettartamuk általában maximum egy év. Testfelépítésük kevésbé levezetett, mint a női kasztokba tartozó egyedeké. Rágóik fejletlenek, viszont ivarszerveik és szemeik általában feltűnőek (a szintén szárnyas nőstényektől ezek, és többnyire kisebb termetük, valamint karcsúbb potrohuk alapján lehet őket elkülöníteni). Általában megtermékenyítetlen petékből fejlődnek, míg a többi kaszt egyedei megtermékenyítettből (akit érdekel a genetika: a hímek tehát kromoszómaszámukat tekintve haploidok, a többi kaszt diploid). Ez a (haplo-diplo) öröklésmenet amúgy általánosan jellemző a hártyásszárnyúakra és a lánytestvérek között nagyobb rokonságot eredményez, mint az egyéb rokonok között. Ezzel is magyarázzák, hogy a hártyásszárnyúak több csoportjában is kialakult egymástól függetlenül az államalkotó életmód olyan formában, hogy a lánytestvérek összefogásával pár lánytestvérből (lárvából) nevelnek ki királynőt és a hímek „here” életmódot folytatnak.

image014

Lány

Fiú

Anya

Apa

Lánytestvér

Fiútestvér

Nőstény

1/2

1/2

1/2

1/2

3/4

1/4

Hím

←1/2

←1/2

1/2

1/2

↑1

↑1

 

Rokonsági fokok a hangyáknál (a hímek megtermékenyítetlen petéből fejlődnek, a nőstények megtermékenyítettből; ↑: a hím az összes génjét az anyjától kapja, illetve a lányának átadja; ←: a nőstény a génjeinek felét kapja az apjától, illetve adja át a fiának)

Hangyakasztok a Messor minor hesperius példáján 1: dolgozók (a: „maior”, b: „átmeneti”, c: „minor”), 2: nőstények (d: fiatalon szárnyas, e: megtermékenyített és szárnyát levetett), 3: hím

 

 

Államalapítás: A kirajzott nőstények általában csak a nászrepülés során párosodnak, az ősibb csoportoknál egy, a fejlettebbeknél akár több hímmel is. A spermát elraktározzák (a későbbiekben tudják szabályozni, hogy kiengednek-e spermiumokat a petékhez, vagy nem termékenyítik meg azokat, hogy az utóbbi esetben hím utódaik legyenek), szárnyukat levetik. Innentől két alapesetet különböztethetünk meg: (1) Az önálló államalapítás esetén a nőstény miután a szárnyait leveti, egy megfelelő helyen kialakít egy üreget, ahol elkezd petézni. (a) A fejletlenebb fajok nőstényei még kijárnak vadászni. (b) A fejlettebb, és elterjedtebb formánál a nőstények azonban kellő mennyiségű tartalékolt tápanyaggal (pl. repülőizmok, zsírtestek) rendelkeznek ahhoz, hogy az első dolgozókat kineveljék anélkül, hogy táplálékot vennének magukhoz (ilyenkor a lárvákat általában mirigyváladékokkal és terméketlen petékkel etetik). Gyakori, hogy több királynő összefog az államalapítás során. Ez akár nem csak a több-, de az egykirálynős fajokkal is megtörténhet, ilyenkor az első pár dolgozógeneráció megjelenése után távolodnak el fokozatosan egymástól a királynők és a dolgozótáborok. (2) A nem önálló államalapítású, ú.n. szociálparazita fajok nőstényei más hangyafajok fészkébe benyomulva megölik az ottani királynőt és (ha sikerül) elfogadtatják magukat királynőnek. Az ivadékokat így az idegen fajú „rabszolgák” nevelik fel. Az a szociálparazita fajtól függ, hogy a dolgozóik időnként felfrissítik-e a rabszolgafaj más kolóniájától rabolt bábokkal a rabszolgaállományt, vagy hagyják, hogy lassan kitisztuljon a kolónia. Többkirálynős fajok mindkét csoportnál előfordulnak. Nem csak több királynő összefogásával jöhetnek létre ilyen kolóniák, hanem utólag is úgy, hogy „vérfrissítés” gyanánt befogadnak fiatalabb nőstényeket az idősebb kolóniák, vagy a nőstények esetleg ki se rajzanak a fészekből, hanem a fészken belül párosodnak. Ezáltal akár több négyzetkilométeres szuperkolóniák is létre tudnak jönni.

Mating%20swarm

winter_ant_queen41

After mating, a young leafcutter ant queen sheds her wings.  Acromyrmex versicolor.

Tucson, Arizona, USA

Rajzás →

Párosodás →

A nőstény leveti a szárnyait →

 

 

 

A young Lasius foundress queen raises her first crop of workers sealed in an underground chamber. She feeds the developing larvae with reserves from her own body.

South Bristol, New York, USA

This parasitic Aphaenogaster tennesseensis queen has just penetrated a nest of her host species, Aphaenogaster rudis. She is highly attractive to her victims, who unknowingly tend her and begin raising her eggs as their own. The original host queen killed, this colony will gradually turn into a full nest of A. tennesseensis.

Manhattan, Kansas, USA

Polyergus mexicanus

Önálló vagy…

…szociálparazita államalapítás (a lelapuló királynő csábító szagot bocsájt ki a rabszolgának szánt kolónia dolgozói számára)

Kevert kolónia (szociálparazita és rabszolga)

 

A hangyák egyedfejlődése teljes átalakulás, egy egyed a vedlések segítségével végigmegy a pete → lárvastádiumok → báb → imágó stádiumokon. A bábok ú.n. szabad bábok, melynek a végtagjai (lábak, csápok) szabadon „lógnak”, ezért könnyen sérülnek. Több csoport lárvája ezért bábozódás előtt ú.n. kokont/gubót sző (=„hangyatojás”) és majd e kokonon belül vedlik bábbá.

Pseudomyrmex gracilis

Anochetus paripungens, worker trap-jaw ant with pupa. The yellow color of the silken cocoon is typical for ants in the subfamily Ponerinae.

Northern Territory, Australia

Pete → lárvastádiumok → friss báb (kokon nélküli) → imágóvá vedlés előtti, beszínesedett báb

Hangyabáb kokonban

 

Mivel a hangyákat sok pók és rovarfaj utánozza – amelyek között vannak hangyavendég (myrmecophil) fajok is – érdemes megismerkedni a hangyákra jellemző két fontos morfológiai vonással: A hangyákra mindig jellemző (1) a térdes csáp (itt az első íz képezi a hosszú csápnyelet és a fennmaradó tizenegynéhány íz a körülbelül ugyanilyen hosszú csápostort; csápnyélhez a csápostor térdesen ízesül) és (2) az egy vagy két (módosult potrohszelvényeknek megfelelő, lásd alább) kidudorodással rendelkező potrohnyél. E két bélyeg együttes jelenléte gyakorlatilag csak a hangyákra jellemző.

Sphecotypus niger

Chyphotes sp.

Potrohnyél (1) és térdes csáp (2)

Hangyautánzó ugrópók: a „csáp” az a módosult 1. láb, így nem térdes (nincs csápnyél+ostor) és nem a „fej”ről ered

Ennek a kis röpképtelen fürkészdarázsnak nincs kidudorodás a potrohnyelén és a csápja sem kifejezetten térdes

 

 

 

An Adranes ant beetle walks through the brood nest of its host, Lasius pallitarsis.  These odd little beetles live in ant nests feeding on the developing brood.

Blodgett Forest, California, USA

Crematogaster lineolata & ant-cricket

Egy hangyavendég bogár

Hangyásztücsök

Hangyavendég boglárkalepke hernyók

 

 

 

Mindhárom fajt etetik a szaguk miatt a hangyák, a bogár és a hernyók még nedveket is választanak ki a hangyák számára

 

Hazánkól ismert 126 hangyafaj öt alcsaládba sorolható (fajlista a besorolásokkal itt, a hangyák törzsfája: itt): A kis fajszámú (1) Proceratiinae és a (2) Ponerinae alcsaládok az ú.n. „poneromorf” hangyákhoz tartoznak. Ezek jellegzetessége, hogy az egyszelvényű potrohnyelet a potrohon a következő szelvény után egy mély befűződés követi. Ezáltal a rágóikkal megfogott zsákmányt könnyen meg tudják szúrni a fullánkjukkal. Kis kolóniákat képeznek, a dolgozók és az államalapító királynők magányosan járnak vadászni, kifejezett ragadozók. A poneromorf hangyákhoz egyébként még számos, nálunk nem élő, viszonylag kis fajszámú alcsalád tartozik. Fontos tudni, hogy lárváik kokont szőnek és abban bábozódnak, de ezt csak akkor képesek megtenni, ha a dolgozók törmeléket hordanak köréjük. Ezért a sikeres tartásukhoz némi törmeléknek (pl. egy csipet tőzegnek) elérhetőnek kell lenni a kifutójukban! (3) A Myrmicinae alcsalád fajainak fullánkja még általában fejlett. Potrohnyelüket (a szúrást segítendő) két bütyök formájú potrohszelvény alkotja („kétbütykös” hangyák) a „gyakorlati értelemben vett potrohuk” viszonylag kicsi. Mindezért általában eléggé karcsú megjelenésűek. Lárváik nem szőnek kokont a bábozódáshoz. (4) A Formicinae alcsalád fajainak fullánkja csökevényes. Csak egy potrohszelvényük alakult át egy nyélpikkely formájában potrohnyéllé, így a viszonylag nagy potrohukban több táplálékot képesek raktározni az előbbi alcsaládok fajainál. Potrohuk végéből hangyasavat fecskendeznek („hangyasavas” hangyák) pl. a rágóikkal mart sebbe, így a védekező egyedek a szagukról könnyen besorolhatóak ebbe az alcsaládba. Lárváik kokont szőnek és abban bábozódnak, de a kokon szövése általában törmelékek nélkül is sikeres. (5) A Dolichoderinae alcsalád fajai hasonló testfelépítésűek (egy nyélpikkellyel, csökevényes fullánkkal), mint a Formicinae alcsalád fajai, de hangyasav helyett más, jellegzetes szagú vegyületeket (a korrektség kedvéért: ciklopentanoid monoterpéneket; akkor hívjuk őket magyarul „ciklopentanoid monoterpénes” hangyáknak?! ) fecskendeznek ki a potrohuk végéből. Lárváik nem szőnek kokont a bábozódáshoz.

A fenti négy csoport (poneromorf alcsaládok és a másik három alcsalád) tehát a potrohnyél-potroh szerkezete alapján jól megkülönböztethető egymástól, kivéve a két utóbbi, egy nyélpikkelyes alcsaládot. Azok viszont szag alapján igen könnyen megkülönböztethetőek egymástól a gyakorlatban: míg a hangyasav az ecethez hasonló, savas szagú, a sebeket és a nyálkahártyát izgatja, de gyorsan párolog; addig a ciklopentanoid monoterpének „büdösek” és a szaguk hosszú időn át a kezünkön marad. Támpontot adhat még, hogy találunk-e kokonos bábokat, vagy sem, de megeshet olyan, hogy (pl. magas párában) a kokont szövő hangyák lárvái mégsem szövik meg a kokonjukat és úgy vedlenek bábbá.

A poneromorf hangyák jellegzetessége az egy ízű potrohnyél (1), a potroh befűződése (2) és a fullánk (3)

A Myrmicinae alcsaládra jellemző a két ízű potrohnyél (1) és a fullánk (2), a potrohon nincs befűződés

A Formicinae és a Dolichoderinae alcsaládokra jellemző az egy ízű potrohnyél (1), nincs potrohbefűződésük és fullánkjuk

Akit érdekelnek a „hangyanatómia” mélységei, annak ajánljuk ezt a videót ! Végül a korrektség kedvéért még annyit megemlítünk, hogy a hangyáknál az 1. potrohszelvény a torhoz nőtt, annak végén található (áltorszelvény: propodeum), így a potrohnyelet anatómiai értelemben (alcsaládtól függően) a 2. vagy a 2. és 3. potrohszelvény alkotja, így a „gyakorlati értelemben vett potroh” ezért csak a 3., vagy 4. szelvénnyel kezdődik.

nyil

 

Hangyagyűjtés, szállítás és költöztetés:

Köveket emelgetve tavasszal, vagy eső után nyáron, viszonylag könnyen belefuthatunk a kolóniákba és a királynő(i)kbe. Esetleg szükség lehet óvatos „áskálódásra”, amihez kisásót, de inkább, erős kést, vagy leginkább vésőt ajánlunk. Vannak kisebb kolóniákat képző gubacsokban, kis faágacskákban fészkelő fajok (pl. Temnothorax, Leptothorax, Colobopsis), ezért az ilyen ágacskákat, gubacsokat szét lehet törni, bicskával hasítani (óvatosan: a királynőt ne nyomjuk meg!). A gyűjtéshez a legjobb eszköz a szippantócső. A hangyák és fiasításuk finomabb, egyedi szintű pakolására (pl. a formikáriumba való behelyezéskor) is lehet ezt óvatosan használni, de még inkább egy kis ecsetet, vagy Leonhard csipeszt (beszerezhető börzéken). A szállításhoz szellőző, sötétben (kerüljük az üvegházhatást!) és hűvösben tartott, jól záródó műanyag dobozt ajánlunk, vagy befőttes üveget. Csepegtessünk nekik némi vizet a szállítóedénybe került földre, vagy adjunk nekik nedves vattát, ha úgy tűnik, hogy száradás fenyegeti őket, DE ne tocsogjanak a vízben! Az edény fedele legyen kilyuggatva, de persze a hangyák méreténél kisebbre. Esetleg le lehet takarni erős, sűrű hálóval is a nagyobb lyukakat. A szellőzés különösen a hangyasavas és a terpénes fajok esetében fontos, mert az rájuk is mérgező, ilyenkor célszerű a királynőt pár dolgozóval külön szállítani! Az így eltett kolóniák napokig eltarthatóak. Esetleg lehet nekik betenni gyűrött papírt, leveleket, ami közt megnyugodhatnak. A költöztetés a formikáriumba (=hangyafarm) egyszerű: ha beöntjük a hangyákat a száraz és világos kifutóba, a formikárium meg sötétítve és nedvesítve van, akkor pár napon belül bemennek maguktól a számukra optimális környezetet nyújtó műfészekbe. Esetleg be lehet tenni óvatosan a királynőt pár dolgozóval és némi fiasítással a formikáriumba, így könnyebben beköltözik a többség utánuk. Ugyanezzel a módszerrel lehet egy elhasznált/kinőtt formikáriumból (megvilágítani, kiszárítani) egy újba (árnyékolni, nedvesíteni) átköltöztetni a kolóniát, ha megfelelő módon összekötjük őket, pl. csővel.

 

image048

image050

A „klasszikus” rovarszippantót is használhatjuk, de a hangyasavak / terpének, valamint a por letüdőzése nem nagy élmény, pláne nem egy teljes hangyakolóniától. El szokott közben fogyni pár palack víz a torokkaparás csillapítására p. Ezen kívül így a hangyák izgatottá válnak és a mérgeikkel nem csak a mi tüdőnk megy tele, hanem az üveg is, amibe szépen belefulladnak. Ezért használjuk inkább a szippantócsövet →

Szippantócső és részei: merev szívócső (1: lehet pl. filctollkupak a két végén levágva, a képen ún. Eppendorf cső van így átalakítva), sűrű háló (2), hajlékony műanyagcső (3). A szívócsövet a hangyákhoz pár centire kell vinni, a hajlékony csövet megszívni röviden, de határozottan, majd a szívócsövet befogni / vagy folyamatos szívással is bennmarad a hangya pár másodpercig. A hangyákat ezután ki lehet fújni határozottan a „célállomásra”. Eleinte érdemes gyakorolni pár rizsszemmel

 

Az Eppendorf csöveket sokféleképp felhasználhatjuk, pl. az elejét és hátulját levágva szippantókhoz (lásd imént); tűvel kilyuggatott fedéllel királynők keltetéséhez (lásd lent a „Kolóniák kinevelésénél”); és vízzel megtöltve, vattával bedugaszolva betehetjük a kifutóba itatónak (lásd lent az Odontomachus királyő kifutójában); levágva az alját betehetjük „ajtónak” egy fedett kifutó fedelére vágott lyukba; és lehet pár kilyuggatott fedelű a zsebünkben nyáron arra az esetre, ha szembejönne velünk egy királynő.

Egy ilyen „stramm” véső a legjobb hangyász „kisásó”: óvatosan lehet vele bontani a fészket, vágni a gyökereket, vésni a fát, és forgatni a köveket. A nyelét befestettük fehérre, hogy könnyen megtaláljuk a terepen.

 

Egy Leonhard csipesz nagy segítségünkre lehet, ha óvatosan, de határozottan szeretnénk egy hangyát megfogni és a helyére „tuszkolni”

nyil

 

Királynő felismerése:

A királynők tora (általában) tagoltabb és a fejhez képest arányaiban nagyobb, mint a dolgozóké (mert voltak szárnyaik, lásd fent). Sokszor a szárnycsonkok is látszanak. Nem feltétlen nagyobbak, mint a dolgozók (fajtól függ). Sokszor előfordulhat, hogy terméketlen nőstények is levetik a szárnyukat és ottmaradnak a fészekben. Érdemes ezért a duzzadt potrohú, tehát petéző királynőket begyűjteni. Nem minden évszakban látszik egyértelműen ez az állapot, de május körül biztosan.

Multiple queens in the nest of a polygynous ant, Pheidole desertorum

Mojave National Preserve, California, USA

Gnamptogenys mordax queen and worker. Notice that the queen has a larger, more complex thorax.  She begins her adult life with wings for dispersal, so she bears all the sclerites and musculature associated with flight.  The flightless workers have a simpler anatomy.

Venezuela

Camponotus vicinus queen greatly swollen with eggs. 

Mt. Tamalpais, Marin Co., California, USA

A többkirálynős Pheidole desertorum királynői látványosan nagyobbak a dolgozóknál

Bár a Gnamptogenys mordax királynője (balra) nem sokkal nagyobb a dolgozónál, de a tagoltabb tora alapján könnyen felismerhető

Egy többkirálynős fészekből illik nem begyűjteni az összes királynőt, de érdemes a duzzadt potrohúakból párat hazavinni, mert azok biztosan termékenyek

 

FONTOS TIPP: Egy hangyásznál mindig legyen (pl. a pénztárcában) egy kis fiola a vegetációs periódusban, mert sose lehet tudni mikor jön vele szembe az álmai királynője !

nyil

 

Kolóniák kinevelése:

Mint fentebb írtuk, a királynők alapvetően háromféleképp alapíthatnak kolóniát (könnyen lehet őket nászrepülés után gyűjteni, csak szárnyavesztett királynőkkel próbálkozzatok): (1) önállóan úgy, hogy kijárnak vadászni (pl. Myrmica), (2) önállóan úgy, hogy van elég tartalék tápanyaguk és nem vadásznak [pl. a "barna” Lasius-ok (Lasius sstr. alnem), rabszolga Formica-k (Serviformica alnem), Camponotus-ok, ezek a királynők könnyen felismerhetőek a fejükhöz képest látványosan nagy potrohukról], (3) szociálparazita módon: más fajokat használnak rabszolgának úgy, hogy a királynő bemegy a megfelelő „rabszolga” faj kolóniájába és megöli az ottani királynőt, majd (ha szerencsés) elfogadják királynőnek (pl. sok Formica és Lasius faj).

Azokkal az önálló államalapítású fajokkal melynek királynői kijárnak vadászni a kezdőknek nem érdemes próbálkozni. A haladók elhelyezhetik őket egy kis fészekben, mely egy kifutóhoz van csatlakoztatva, ahová a táplálékot kapják (lásd lent az Odontomachus sp. királynő kifutójáról készült képet). Hasonló módon a szociálparazita fajokat is inkább haladóknak ajánljuk. E két típus királynői felismerhetőek a viszonylag kis potrohukról. Azok az önálló államalapítású fajok, melyek tartalék tápanyagokból nevelik ki az első dolgozógenerációt, viszont könnyen (de lassan) hoznak sikerélményt. Ezek nőstényei már államalapítás előtt is felismerhetőek a fejükhöz képest viszonylag nagy potrohukról. Őket vattadugóval nem túl szorosan (nincs szellőzés), de nem is túl lazán (mielőtt berendezkednének kirágják) bedugaszolt üveg fiolába (pl. injekciós, jól kimosva), vagy kilyuggatott tetejű Eppendorf küvettába ajánlott elhelyezni. A fiola akkora legyen, hogy a nőstény kényelmesen meg tudjon benne fordulni, de kb. belakja (tág térben stresszes állapotba kerülhet). A fiolát párás, sötét helyen kell tartani [pl. műanyag dobozban, melynek alján vizes konyhai törlőkendő van, rajta nylon, rajta a fiolák, figyelni kell arra, hogy a vattadugó még véletlenül se nedvesedjen be (pl. a rácseppenő kicsapódott víztől)!]. Szokás kémcsőben is elhelyezni ezeket a királynőket úgy, hogy a kémcső végében víz van, utána vattadugó, utána a királynő(k), utána vattadugó. Ez is egy működőképes megoldás, de nehezen kezelhető és a vizes vattánál könnyen berohadhatnak a bábok. Sokan gondolják azt, hogy ha etetik a „tartaléktápanyagos” királynőket, akkor sikeresebbek lesznek, de ez tapasztalatunk szerint megzavarja a „bennük futó programot” és sokszor nem olyan sikeresek, mint a nem zavart és éhező társaik. Ez alól a többkirálynős fajok kivételek, de őket is inkább bábokkal (lásd alább) érdemesebb segíteni. Csak keveset (heti egyszer) szabad piszkálni a királynőt, amíg meg nem jelennek az első dolgozók. Nem csak az első dolgozógeneráció megjelenése szokott kritikus kérdés lenni, hanem a másodiké is, ugyanis az első generáció apró méretű (könnyen szöknek!) és rövid életű. Körülbelül a második generáció megjelenésével el is szoktak pusztulni. Ezért fontos a fiatal kolónia rendszeres táplálása és esetleg a bábokkal való óvatos segítése. A szociálparazitákkal azoknak érdemes majd próbálkozni, akik (fel)ismerik a rabszolgafajaikat. Adni kell nekik pár frissen kelt (világos) dolgozót (esetleg pár öregebbet is, de azokat figyelni kell, hogy támadnak-e!), de lárvát is. Az utóbbiaktól tud enni kérni a királynő, ha a dolgozók nem etetik. A nagyon agresszíven viselkedő dolgozókat ki kell venni. A békésebb dolgozók általában a fészek mélyén gyűjthetők. Ha a királynőt befogadják, akkor láthatóan megduzzad egy kissé a potroha, a táplálásnak köszönhetően. Ha így eltelt pár nap, akkor remélhetőleg nem fogják már bántani a rabszolgák a királynőt. Innentől kezdve lehet óvatosan növelni a kolónia méretét a rabszolga és/vagy a szociálparazita faj bábjaival. Nem érdemes a rabszolgák számát kb. 20 dolgozónál többre növelni, mert a bábokból kikelő szociálparazita dolgozókat a rabszolgák gyakran megölik mindaddig, amíg valamiért ki nem kel sikerrel pár szociálparazita dolgozó.

image062

image064

„Hangyakeltető” műanyag doboz: nedves konyhai törlőkendő (1), rajta nylon (2), rajta a fiolák és küvetták (3) →

A doboz fedelét levéve: Camponotus ligniperda királynő fiatal lárvákkal vattadugós üvegfiolában és két Lasius niger királynő kilyuggatott fedelű Eppendorf csőben

 

A fentiek alapján a meglévő hangyakolóniákat és többkirálynős fajok királynőit lehet támogatni a faj más fészkeiből gyűjtött bábokkal. Csak ép bábokat adjunk nekik és mértékkel (1 dolgozóra/királynőre maximum 5 bábot számoljunk). Nem érdemes túlzásba esni, mert az felborítja a kolónia fejlődési ütemét. Ezt inkább csak a kezdeti megerősítésnél alkalmazzuk kb. 10-20 bábbal, illetve az esetleges tömeges elhullás esetén, hogy visszahozzuk a kolóniát az eredeti méretére. Arra vigyázni kell, hogy ne kapjanak ivaros bábot, amelyek általában a dolgozók bábjainál nagyobbak. Ezek a kokont nem szövő fajok esetében felismerhetőek a dolgozó bábokétól fejlettebb torukról és a szárnykezdeményeikről. A kokont szövő fajok bábjai a kokonban rejtve vannak, de a toruk vonalában a kokonok többnyire kiszélesednek. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy mi fejlődik ki a bábból, akkor nem érdemes megkockáztatni azt, hogy leterhelünk egy kolóniát a fölösleges ivaros bábokkal.

nyil

 

Kolóniák elhelyezése:

Öt fontos alapszabály:

1) SOHA ne érje a fészket közvetlen NAPFÉNY, mert az üvegházhatás miatt pár perc alatt elpusztulnak! Itt figyeljünk arra, hogy a Nap útvonala és beesési szöge változik az évszakok során, tehát előfordulhat, hogy egy eredetileg nem naposnak vélt helyre odasüt egyszer csak a Nap. Ilyenkor elég egy rövid idő ahhoz, hogy az üveg mögötti kis kamrák felfőjenek annyira, hogy a hangyák megsüljenek benne. Itt megjegyeznénk, hogy a hangyák amúgy is jobban érzik magukat sötét helyen. A formikáriumokat ezért sokan takarják piros fóliával (a spirálkötéshez használt piros műanyag fólia is megfelelő), mert a piros fénytartományt kevésbé érzékelik a hangyák. Persze ebben az esetben se érje közvetlen napfény a formikáriumot!

2) MINDIG legyen egy NEDVES része a formikáriumnak, mert egy nap alatt szomjan tudnak halni. „Hála” a vízkőnek, a kis kapillárisok idővel eldugulnak a nedvességet vezető anyagokban (pl. konyhai törlőkendő csíkok, felmosófej fonalak, lásd lent), ezek egy darabig ecettel kezelhetők, utána csere. Egy idő után a hangyafarmok is már alig nedvesednek át, így akkor azokat is cserélni kell (lásd alább)!

3) Oda kell figyelni, hogy NE TUDJANAK MEGSZÖKNI: pl. elképesztően kis réseken ki tudnak jönni (azokat szilikonos ragasztóval lehet tömíteni), a műanyag hálókat átrágják (lehet venni pl. méhészboltokban sűrű fémhálókat), a fedőüveg alá beszorult kosztól, illetve a cement vetemedésétől létrejött egyenetlenségek miatt a cement és az üveg között könnyen rés keletkezik, az Ytongot sok faj megrágja, stb... Rendszeres odafigyelést igényel, hogy hol próbálkoznak a szökéssel!

4) HA MÁS, ERŐSEBB KOLÓNIA HOZZÁJUK FÉR, ELPUSZTÍTJA ŐKET, ezért is érdemes a réseket figyelni. A más kolónia jöhet a lakásból [pl. én jártam már meg házi gyepi hangya (Tertamorium caespitum) kolóniával...], vagy egy szomszédos formikáriumból. Az erős „házihangya” kolóniák ellen körül lehet venni a formikáriumot vizesárokkal…

5) MINDIG kéznél legyen a SZIPPANTÓCSŐ, mert sose lehet tudni, mikor kell érte nyúlni...

 

Fontosabb formikárium típusok:

1) Két üveglap között megfelelően összekevert talaj, ami nedvesedik, nem omlik, stb. A hangyák alakítják ki benne a helyük és általában el is falazzák magukat a szemeink elől…p. A takarítása és nedvesen tartása sem egyszerű.

2) Olyan üvegcső, amiben épp megtud fordulni a királynő (= a királynő hossza, tehát nem túl széles!) az egyik vége a kifutóba csatlakozik, a másik végébe mehet gipsz és vízbe lógatott nedvszívó fonál (pl. konyhai törlőkendő csíkból). Ez utóbbiakat érdemes inkább külön kis csőbe tenni, melyet a hosszú csőhöz kis műanyag csődarabbal, esetleg celluxszal lehet rögzíteni. Így könnyen takarítható lesz a hosszú cső. Az „áradás” elkerülése érdekében ügyelni kell arra, hogy a nedves rész felé lejtsen kicsit a cső, de a vízszint lejjebb legyen, mint a cső vége. Ez a típus jó a kisméretű, gyakran gubacsokban és ágakban fészkelő, fajoknak (pl. Leptothorax, Temnothorax, Colobopsis) és vastagabb kivitelben a nagyobb fajoknak is, amíg kicsi a kolóniájuk. Az üvegcső előnye, hogy azon nem találnak rést... p. Ha bekoszolódik a cső, akkor egy másikat kell bekötni a rendszerbe, a régit hagyni kiszáradni, az újat nedvesíteni és elsötétíteni. A hangyák (várhatóan) hamarosan átköltöznek a sötét, párás csőbe a világos szárazból, majd mehet a koszos az ecetbe, utána meg kaphat némi csapvizes öblítést.

image070

Üvegcsöves formikárium: itató (1), üvegcső a hangyákkal (2), kifutó (3), söröskupak mézes vízzel (4)

 

3) A „klasszikus” hangyafarm általában cementből (NEM GIPSZBŐL !!!; az teljesen átázik mindenütt és ezért nem jó, ezen kívül könnyebben rágják, hacsak nem fogászati) kiöntött formikárium. Erről sok link található, jó képekkel, de egy fontos trükk nem derül ki belőlük: Lehet olyat is csinálni, hogy amikor kiöntjük a formikáriumot (sima, vastag üveglapon, deszkákkal körülvéve, a deszkákat hátulról pl. téglákkal megtámasztva), akkor az agyagból készített "negatív"nál a kamrákat összekötő járatait úgy csináljuk meg, hogy az "agyagrúd" alá kis üvegdarabot rakunk. Ezáltal a járatok felett lesz üveg, ami körül lesz véve cementtel és a cement az üvegdarabokkal egy síkban lesz (az agyagot dróttal kell majd kikaparni az üvegdarabok alól). Ez azért jó, mert így egyenként lehet majd a kamrákat üveglapokkal lefedni, ami elősegíti a formikárium könnyű gondozhatóságát. A járatok legyenek olyan szélesek, hogy a királynő tudjon bennük közlekedni, a túl nagy kamrákat nem lakják be, a túl kicsinek a fedelét könnyen megemelik kosszal. A kamra inkább mély legyen, mint lapos hozzájuk képest (legalább a legnagyobb egyedek "magasságának" 2-3 szorosa). Még annyit, hogy itt is legyen mindig nedvesítve egy rész (kb. a formikárium 1/4-e, ez fajtól függ, majd lehet látni, hogy mit szeretnek és aszerint növelhetjük/csökkenthetjük a nedves rész arányát), aminek sok megoldása van. A lényeg a nedvszívó fonalon van (az a jó, ha az üveg mellé fektetve átnedvesedik az üveg és a cement közti rés) és azon, hogy a víz szintje kicsit lejjebb legyen a formikárium kamráinak aljánál. Arra vigyázni kell, hogy a formikárium alatti rész jól be tud rohadni. Érdemes ezért csempére, műanyagra vagy üveglapra, esetleg 3 "kavicslábra" (úgy is lehet kiönteni) tenni! A másik probléma, hogy bár az Ytong fészkeknél részletezetteknek (lásd alább) megfelelően itt is eltömődhetnek idővel vízkővel a mikrokapillárisok és innentől nem lesz megfelelő a nedvesítésük. Ilyenkor új formikáriumot kell önteni..., ami (szerintünk) macerásabb, mint egy Ytong fészket kivésni. Az ilyen nagy kolóniáknak érdemes alulról fűteni egy kicsit (kb. kézmelegre) a formikárium egy részét (lehet csinálni grádienst, hogy nedvesebb és szárazabb rész is legyen fűtött és fűtetlen, hadd válogathassanak). Nem kell, hogy hőgutát kapjanak, csak a bábok igénylik az enyhe sugárzó hőt és szárazságot. Erre lehet használni pl. fűtőszálat (jobb állatkereskedésekben kapható), amit állítható ellenállással le lehet fokozni a hangyák "ízlésének" megfelelően: figyelni kell, hogy a hidegebb, vagy a melegebb részeken tartózkodnak-e inkább. Ha valaki ért hozzá, akkor egy kallódó mobiltöltőt, vagy bármi egyéb tápot rövidre zárhat ellenállásokkal, mi is alkalmazzuk ezt az olcsó módszert. FIGYELEM(!): tápfüggő, hogy milyen ellenállásokkal szabad annyira rövidre zárni az adott tápot, hogy az ellenállások langyosra melegedjenek, és ne legyenek tűzveszélyesek. Ezért az ellenállások kiválasztását és összeforrasztását bízzuk szakemberre (nem vállalunk felelősséget az esetleges balesetekért)! Továbbá fontos kihangsúlyozni, hogy a rendszer érintkezhet nedvességgel, ezért jól le kell szigetelni, pl. szilikonnal!

formikariumkeszites

Cement formikárium legegyszerűbb készítése: (1): Egy üveglapon alaprajzot készítünk, úgy, hogy alkoholos filccel körberajzoljuk az elemeket (a későbbi takaró üveglapokat, az itató „a”-val jelölt fioláját és a kifutót). (2): Az elemeket eltávolítjuk, lefedjük az üveglapot nem gyűrődő átlátszó nylonnal, majd az összekötő járatok helyére apró üveglapokat teszünk (b), hogy az esetleges réseknél ne tudjanak majd kiszökni a hangyák. Ezekre fektetjük művészagyagból a járatok negatívjait, valamint a takaróüvegek (ha nincs kedvünk üveget vágni, olcsón kaphatóak 2mm-es üveggel fedett fotókeretek lecsiszolt széllel) jelölésein belülre a kamrák negatívjait. Ügyeljünk arra, hogy az agyag a jelöléseket maximum 2 cm-re közelítse meg, hogy biztos le tudjuk majd fedni résmentesen a kamrákat! A fiolát (a) is tömjük meg agyaggal és tegyük a helyére. (3): Az elkészült negatívot körbevesszük deszkákkal, melyeket kívülről megtámasztunk, pl. téglákkal. Ezek után tetszés szerint szürke, vagy fehér cementtel kiöntjük a negatívot (a fehér cementen jobban látszódnak a hangyák, de jobban koszolódik, míg a szürke cement természetesebb hatást kelt). (4): ha megkötött a cement, de még az agyag nedves (kb. 1 nap), akkor megfordítjuk az elkészült formikárium vázat és óvatosan lehúzzuk róla az üveget, majd a nylont. (5): Ezek után fogkefével, dróttal, erős zuhanysugárral kiszedjük az agyagot (a hangyák majd hatékonyan rá fognak segíteni ) és lekapargatjuk a cement „sorjáit”. (6): Végül rátesszük a kamrákra az üveglapokat és a helyére tesszük a kifutót. Itt most elektromos ragasztópisztollyal rögzítettem ezeket. A kifutón az odavezető járatba forrasztópákával/forró szöggel megfelelő méretű lyukat fúrunk (c). (A kifutót is ki lehet önteni cementtel, de előtte a lyukba tegyünk egy megfelelő méretű szilikon csövet. Ha megkötött, utána kihúzhatjuk. Így szebb, de kevésbé takarítható lesz a kifutó.) Végül tegyünk a fiolába (a) egy csík konyhai törlőkendőt, majd fordítsunk bele egy kis vízzel teli üveget (önitató!). A törlőkendő csíkkal lehet játszani, hogy onnan mely kamrá(k) hoz vezetjük el a vizet a hangyák igényeinek megfelelően. NE FELEDJÜK a formikáriumot pár tetszőleges lábra (pl. kavics, pizzatüske, csődarab) állítani, hogy ne rohadjon be alatta az asztal/padló, stb! A cement formikárium egyik előnye, hogy könnyű külön kezelhető kamrákkal ellátni. Itt most direkt látható egy olyan üveglap, mely alatt 2 kamra is van, de egy olyan megoldás is, amikor egy üveglappal (b) fedett járat vezet át egy olyan kamrába, mely egy külön üveglappal van fedve. Mint látható, a cement formikárium gyengéje az, hogy hogy rögzítjük rá az üveget és a kifutót úgy, hogy azok cserélhetőek/tisztíthatóak legyenek. A ragasztók idővel elengednek, a csavarokhoz meg tele kéne fúrni a kész formikáriumot, amit eddig még nem mertem megkockáztatni p.

 

4) Az Ytong fészekre az előbbiek nagyjából mind vonatkoznak, de elkészítésük sokkal könnyebb. Nekünk is NAGYON bevált. A legnagyobb előnye a könnyű munkálhatóság és, hogy egyenes a felülete, amire könnyű rácsavarozni a vékony (pl. fényképkeret) üveget, így az apróbb fajok (pl. Lasius, Tetramorium) ellen is biztonságos lehet, a nagyobb fajok meg nem tudják megemelni az üveget. Ugyanakkor figyelni kell, hogy tudják-e rágni. Pl. a Pheidole és Camponotus fajok sikerrel rághatnak bele járatokat, így mindenképp gyakori ellenőrzést igényel minden egyes új fajnál, pláne eleinte. Van egy Messor minor hesperius kolóniánk (lásd lent), mely szintén sikeresen rágta be magát az Ytongba, de amióta a belevésett kamrák falát bevontuk kb. 0,5 cm vastagon fehér cementtel, azóta ezt nem tudják megtenni. Az Ytong másik hátránya, hogy a vízkő kb. 1 év alatt eltömíti a mikrokapillárisokat és emiatt érdemes évente cserélni, de legkésőbb akkor, amikor már látjuk, hogy a hangyák nagyon próbálnak a vizes részek irányába rágni. A formikáriumokat amúgy is érdemes a kolónia növekedésével bővíteni, így évente áttehetjük a hangyákat az eggyel nagyobb, friss Ytong formikáriumba ahelyett, hogy készen kapható műanyag fészkeket (lásd alább) kötnénk össze. Ugyanakkor egy ilyen formikárium elkészítése nem igényel több időt fél óránál és 1000 forintból kihozható, ráadásul olyan járatrendszert lehet bele készíteni, amilyet szeretnénk. A kutatók éjszakáján rendszeresen szoktunk készíteni általános és középiskolás diákokkal Ytong formikáriumot és nagyon szokták élvezni, alig hagyják, hogy segítsünk!

Ytong formikárium: a: nedves rongy „önitatóba” (műanyag fiola óvatosan bevésve az Ytongba) lógatva, b: söröskupak mézes vízzel, c: fűtött rész a bábokkal. Az Ytongba csavarhúzóval véstem óvatosan a járatokat, majd rácsavaroztam (a facsavarok könnyen belemennek az Ytongba) a kifutót és az üveglapot. A kifutó és az üveglap közé bemélyesztettem egy takaró üveglapot, hasonlóan, mint a cement formikáriumnál (lásd fent „b” jelöléssel). A poros Ytongot fontos jól lezuhanyoztatni beüzemelés előtt. További részleteket lásd a videón.

A tanszékünk folyosóján kiállított Messor minor hesperius kolónia két Ytong fészket lakott be. a: önitató (lyukasztott aljú pillepalack közös tálcába állítva az egyik Ytonggal), b: a két Ytongot összekötő üvegcső, c: fűtött kamrák, d: műanyag cső köti össze az egyik Ytongot a kifutóval, e: kifutó (a fehér „kosz” az üvegen a Fluon, mely meggátolja a hangyák kimászását)

 

5) Műanyag formikáriumok: A hangyász webáruházaknak köszönhetően egyre népszerűbb termékek. Ha már kész a sablon (mindegy, hogy 3D nyomtatás, marás, fröccsöntés, stb.), onnantól nagyüzemben, olcsón lehet őket gyártani és nagy árréssel árulni. A korrektség kedvéért leírjuk, hogy az áruk miatt még nem próbáltuk ki őket, hisz sokkal olcsóbban össze tudunk rakni olyan Ytong fészkeket, amelyek a mi igényeinket biztosan kielégítik. Így tapasztalatlanul írunk velük kapcsolatban pár gondolatot és olvasnánk azok véleményét, akiknek már több, mint 1 éve van ilyen formikáriuma (és nem eladni akarják)! Az biztos, hogy nem fognak belőlük megszökni a hangyák (hacsak nem hagyjuk nyitva a fedelüket), ami a kezdők számára egy igen fontos szempont. Párnapos kiállításra is szerencsés választásnak tartjuk őket, mert a hangyák minden oldalról jól néznek ki bennük és nem fog tudni összerakni egy átlagember egy ilyen jól kinéző formikáriumot. A webáruházak is nem véletlen mutatják be előszeretettel az ilyen fészkekről készült videókat. A hosszútávú működtetésükkel kapcsolatban azonban a nem megfelelő tervezés esetén problémák lehetnek. Ezért mindenképp ajánljuk az alapos utánajárást/utánakérdezést az adott boltok termékeivel kapcsolatban, mielőtt kiadunk ennyi pénzt egy ilyen termékre! A legfőbb kérdések (szerintünk): (A) Kötöttek-e a méreteik és az elrendezésük. Az a későbbiekben gondot jelenthet, ha nem mi formáljuk az igényünknek/lehetőségeinknek megfelelően. Ez persze nem feltétlen baj, de érdemes tudni. (B) Hogy lehet takarítani? Hogy néz ki egy ilyen "kristálypalota", ha a hangyák összepiszkolták?! Bármennyire is hihetetlen, a hangyáknak is vannak "végtermékeik", meg a poneromorf és hangyasavas fajok a kokonok maradványaival szépen teletömködik a réseket. Amúgy meg az összes faj a táplálékállatok maradványaival is szívesen megteszi ezt. Akkor nem jobb már egy Ytong fészekben (melyet idővel nem sajnálunk lecserélni az olcsósága miatt) "gyönyörködni" az ilyen "szemétben", hiszen abban kevésbé szembetűnő?! Itt megjegyeznénk, hogy a kifutók viszont akkor takaríthatóak, ha az aljuk is üveg/műanyag (lásd alább). (C) A legtöbb design általában nem törődik azzal, hogy hogy lehet cserélni rajta a takaróüveget/plexit úgy, hogy tiszta kerüljön az eredeti helyére és a hangyák ne szökjenek meg. Az Ytong fészekkel ezt könnyű megoldani. Általában nem is szoktak a webáruházak tartalék takaróüveget/plexit mellékelni. (D) Aki hangyákat szeretne tartani, gondolom járt már állatkereskedésben. Ismerős egy olyan párbeszéd az eladó és egy másik vevő között, hogy a vevő vesz egy 10 literes akváriumot és 3 vitorláshalat és az eladó nem mondja, hogy ki fogják nőni? No, a kis műanyag formikáriumokba is gyakran tesznek bele olyan fajokat, melyek hatalmas kolóniákat képeznek. Nincs is jobb üzlet annál, minthogy egy kolónia mellé eladjanak minél több ilyen fészket, melyeket sorba lehet kötni. És ez hogy néz amúgy ki?! Emiatt csak kis kolóniákat képező fajoknak (pl. Serviformica fajok, Camponotus lateralis, lásd alább) tudjuk ajánlani. (E) Itatás?! Esőerdei fajoknak a legtöbb típus semmiképp sem ajánlott a párás kifutón kívüli tartásra! A legtöbb esetben szivacsot ágyaznak a plexi egy részébe, melybe lehet vizet fecskendőzni. Vagy eltaláljuk a mennyiséget vagy nem. És ha elmegyünk nyaralni?! Az Ytong/cement formikáriumok mellé oda lehet állítani egy tálcába egy kilyukasztott aljú palackot önitatónak. A műanyagnál megkérünk majd egy szomszédot a rendszeres fecskendőzésre?! És mi történik, ha túl sok vizet nyom oda (lásd a következő pontot)? Amúgy a vízkő majd idővel eltömíti a szivacsot és esetleg vehetjük jó pénzért a következű műanyag kütyüt. Ja, és a vízkő kiválik majd a résekbe, mely szintén érdekesen mutat egy ilyen "kristálypalotában". És a vízkő nem karcolja össze a műanyagot (pl. amikor megpróbáljuk takarítani a fészket)?! Persze lehet adni desztillált vizet is a hangyáknak, de akkor nem jutnak ásványi sókhoz. (F) Mi történik, ha véletlen víz kerül a műanyag kamrákba?! A cement és Ytong fészkekben rövid időn belül felszívódik a kifolyt víz, mielőtt a hangyák belefulladnának. Egy ilyen viszonylag zárt műanyag fészekben nehezen tud elfolyni/elpárologni a víz és belefulladhatnak a hangyák. Az lehet igazán dühítő, amikor ez a királynővel történik meg, aki általában a mélyebben lévő kamrákban szokott tartózkodni, márpedig a víz lefelé folyik! MÉG PÁR GONDOLAT: Vannak eladók, akik azzal árulják ezeket a műanyag fészkeket, hogy a hangyák belebetegednek, ha a fészkük szemetes és csak a műanyag a tuti megoldás ilyen szempontból. Miért is?! Máshová nem szemetelnek? A hangyák nem buták és tudnak takarítani! Nagyon is! A lényeg, hogy ami szemetet kihordtak a kifutóba, azt időnként kiszedjük! Egyébként ha feltétlen minden oldalról látni szeretnénk a hangyákat, akkor össze is tudunk kötni üvegcsöveket/kémcsöveket szilikon csövekkel, amelyeket lehet cserélni, ha már nagyon koszosak, illetve könnyen tudjuk ezt a rendszert bővíteni, ha már kinőtték.

Ezen kívül készülnek formikáriumok fából, égetett agyagból stb., de az utóbbit nehéz pontosan megcsinálni és égetés közben torzul annyit, hogy a hangyák kiszökhessenek (saját tapasztalat egy fazekasnál megrendelt kísérleti formikáriumsorozattal kapcsolatban). A fával meg szintén az a baj, mint a talajjal, hogy rágják és eltakarják az üveget a farágcsálékkal. Ezen kívül penészesedhet is a be nem lakott része. Kapható még a csak játéknak nevezhető zselés hangyafarm. A kolóniák hosszú távú tartására nem alkalmas. Ha valaki ilyenbe szeretné tenni a hangyákat, gondolja át, hogy szeretne-e kocsonyából készült házban lakni és csak azt enni p. Amúgy a cement, Ytong, és a nem túlvariált műanyag és fa formikáriumok fedőüvegéből nem árt egy tartalék (a túlvariáltak olyanok, mint egy modern kocsi: addig jók, amíg nem kell hozzájuk nyúlni p). Egyrészt törés esetére, másrészt, ha bekoszolódik az üveg, akkor a csavarok levétele után a koszos üveget le lehet tolni óvatosan (közben ellen kell tartani, mert a súlya alatt billen!) a tiszta „csereüveggel”. Itt fontos megemlíteni, hogy a formikáriumokat jobban el lehet helyezni általában egy függőleges felületen, de így nehezebben kezelhetőek, és könnyebben is koszolódik az üveglapjuk, mint a vízszintes verzióké.

A kifutó a legtöbb faj esetében legyen jól szellőző (az esőerdeiek esetében viszont zárt, hogy párás maradhasson; ezt lejjebb, az esőerdei fajoknál fejtjük majd ki bővebben). Erre jók a már említett fémhálók, de van egy Fluon© nevű folyadék, amivel be lehet kenni a műanyag doboz falát és attól csúszik. Ezen sok (főleg nagyobb) faj nem tud átmenni, de erre is oda kell figyelni. Sajnos a folyékony Fluon maximum egy évig őrzi meg a frissességét (ha hetente óvatosan meg van rázva!!!), így hangyákat áruló webáruházaknál, vagy nagyobb mennyiségben speciális nyugati laboratóriumi vegyszerboltokban lehet rendelni. Fontos tudnivaló, hogy vékonyan és gyorsan kell kenni, mert gyorsan szárad és a vastagodásokon, illetve félig száradt Fluon felkenésével létrejött gyűrődéseken, valamint a karcolásokon meg tudnak kapaszkodni a hangyák. Ha már megszáradt, ne érjünk hozzá, ne érje víz, stb, mert hatását veszti! A pára se tesz jót neki, így csak szellőző tetővel fedjük a Fluonnal bekent kifutókat! Figyelem: a ruhából csak az ecetes olló szedi ki p! Fluon híján lehet kenegetni vazelinnel is a kifutó oldalát, vagy hintőpor-alkohol 1:1 keverékkel. Ezek azonban napi szintű odafigyelést igényelnek, mert a hangyák előbb-utóbb bepiszkolják a vazelint, vagy lekaparják a hintőport. Kifutónak amúgy leginkább egy nem szögletes, vagy lekerekített sarkú műanyag dobozt ajánlunk, ami ugyan nem feltétlen esztétikus, de ha jól be van kenve Flounnal, akkor nem tudnak rajta feljönni a hangyák. Igaz, hogy az üvegen kevésbé tudnak megkapaszkodni, mint a műanyagon, de az üvegek ragaszásainál, a sarkokban nagyon hamar megtalálják a kapaszkodót és a kiutat. Mindenesetre fajfüggő, hogy mennyire ügyesen másznak fel függőlegesen, de aki nagyon biztosra szeretne menni, annak a kettős védelmet javasoljuk: Fluonos fal+fémhálós tető! Ha azonban a kifutó fedele zárt, akkor célszerű a kifutó falára/tetejére készíteni egy pár cm átmérőjű, bedugaszolható „ajtót”, melyen be tudjuk helyezni a megszökött hangyákat, de nem annyira nagy, hogy a kinyitásukkor több hangya szökik meg, mint amennyit mi visszateszünk. A kifutók alját sokan szeretnék beborítani természetesnek ható anyaggal. Ezekkel a legnagyobb probléma, hogy nehezen takaríthatóak. A mézes víz például jól beléjük tud ivódni és meg tud penészesedni. Ezen kívül a homokot pl. behordják a hangyák a fészekbe és elbarikádozzák magukat a szemünk elől.

Mindezek alapján a fantáziánkra és igényességünkre, no meg a pénztárcánkra van csak bízva az, hogy milyen hangyafarmot építünk. Érdemes szétnézni az ötleteléshez pl. ITT és ITT is, de legyünk kritikusak, hogy vajon melyik működhet a gyakorlatban: nem szabad berohadniuk, kell tudni takarítani/cserélni az elemeket, a hangyáknak jól kell érezniük magukat bennük és nem is szabad megszökniük. Az elkoszolódásról keveset szoktak írni, pedig fontos probléma, hiszen sok hangyafaj a szemetet a formikárium nem használt kamráiban helyezi el, amelyben gyakran megtelepednek atkák. És itt lenne egy kérdésünk: vajon miért van az, hogy a legtöbb jól kinéző formikárium úgy van lefotózva, hogy nincs is benne hangya, vagy látszik rajta, hogy újonnan tették beléjük a hangyákat (nincs elkoszolódás az üvegen, stb)?!

Takarításra érett formikárium fedőüvegek (Messor minor hesperius)

 

Végezetül bemutatunk két, általunk a laborban nagyüzemi tartásra alkalmazott módszert, melyek alkalmasak lehetnek az „elfekvő” kolóniák elhelyezésére is:

image075

image077

Egy műanyag ételhordós doboz tetejének a közepét kivágtuk, így tudjuk gondozni a hangyákat, de a nyílás körül a doboz tetejének az alját bekentük Fluonnal (1), hogy ne tudjanak kijárni a hangyák (a Fluonon fejjel lefelé nehéz megmaradni még egy hangyának is p). A doboz alján száraz fogászati gipsz van (2), melybe még kötés előtt beágyaztunk fészeknek egy Petri csészét (3). A Petri csésze alján is gipsz van. A tetejét meg kilyukasztottuk forrasztópákával, ezen járnak ki a hangyák és itt nedvesítjük óvatosan pipettával/fecskendővel a Petri csésze alján lévő gipszet, ha szükséges. (A növény csak dísz, nem kötelező.)

Fluonnal bekent oldalú kis műanyag doboz (patikákban kapható vizeletes pohár) aljára tettünk ú.n. nedvesíthető Oázis anyagot, melyet virágboltokban lehet kapni (van belőle száraz verzió is szárított virágokhoz, az nem jó!). Ebbe kaparhatunk is pár járatot, de a hangyák is megteszik, ha egyenetlen az alja és aláfészkelnek. Sokáig tartja a nedvességet, így ritka odafigyelésnél is jól működik. (A kép kedvéért az Oázist felfordítottuk, hogy látszódjanak a hangyák által készített kamrák.)

nyil

 

Táplálás és vízellátás:

A hangyák az éhezést jobban bírják, mint a szomjazást, ezért egy átlagos elutazást ki tudnak bírni, max. érdemes betenni a kifutójukba egy kockacukrot. A legtöbb fajnak szénhidrátra (cukrok és/vagy magvak, fajfüggő) van szükségük, néhánynak még zsírokra is (szalonnabőr, olajos magvak). Ahhoz, hogy jól fejlődjön a kolónia, fehérjére van szükség, mert azon nőnek a lárvák; a szénhidrát inkább az imágók „üzemenyaga”. Fehérjének legjobban beszerezhető tücsök, sáska, csótány, muslica, esetleg lisztbogár báb (de a lisztkukacot nemigen szeretik). Ezeket érdemes nagyobb tételben megvenni és vitamindús táplálékkal etetni, és majd (hogy ne adjanak át esetleg fertőzést!!!) lefagyasztani. Ezen kívül 20-30%-os mézes vizet is kell adni nekik (bár pl. a Messor és Harpegnathos fajok nem eszik), mert abban sok vitamin és nyomelem van, de ne kapjanak sokkal többet annál, mint, amit hamar megesznek, mert beleragadhatnak. Emellé néha érdemes adni 20-30%-os cukros vizet is (a méz nagyon jó, de a benne lévő cukrok nem feltétlen minden hangyafajnak elégségesek). „Tányérnak” söröskupakot  lehet rakni a kifutóba, mert az könnyen kivehető és takarítható. A maggyűjtő fajoknál kell próbálkozni olajos és lisztes magvakkal is (kanári magkeverékben van mindkettőből bőven és kapjanak fűmagot is), hogy bejön-e nekik valamelyik (fajtól függ). A mézet lehet adni nekik kb. kétnaponta, cukros vizet hetente, rovarokat kb. hetente kétszer (a poneromorfoknál napi szinten), de ezt ki kell tapasztalni. Ismert egy laboratóriumban sokat használt főzhető táp („Bhatkar diet”), melyet le lehet fagyasztani:

Bhatkar

Hangyatáp recept (Bhatkar diet)

 

Ezt persze kevésbé szeretik a hangyák, mint a természetes táplálékot és mellé mindenképp kell egyéb fehérjeforrás a kolóniák sikeres növekedéséhez, de kiegészítésnek érdemes vele megpróbálkozni. Minél „multibb” vitamin+nyomelem kapszulát és esetleg egy kevés tengeri sót adjunk hozzá, de mindenképp legyen benne A + B1,2,6,12 vitamin.

A poneromorf hangyák és a Myrmecinae alcsalád fajai kevésbé bírják az éhezést (kicsi a potrohuk), de sokszor szeretik magvakat, különösen az olajosakat, ezáltal lehet nekik tartalékot felhalmozni. A Formicinae és a Dolichoderinae alcsaládok fajai viszont sok táplálékot tudnak tárolni a potrohukban, őket akár hetekig is magukra hagyhatjuk, ha előtte jól megetetjük őket és megoldjuk a távollétünk alatti folyamatos nedvesítést.

A folyamatos nedvesítésre a legegyszerűbb megoldás egy mélytányérba állított pillepalack, melynek az oldalának legalján vágunk egy kb. 1 cm2-es lyukat, majd ebbe az önitatós tányérba lógatjuk a nedvesítő rongyokat.

image072

Nedvesítés megoldása az üvegcsöves formikárium példáján: (1): vízzel teli doboz (ha nem jön eléggé a víz, be lehet vágni az aljába egy kis rést/meg lehet emelni egy oldalon egy drótdarabbal), (2): Petricsésze/tányér, (3): konyhai törlőkendő/felmosófej csík, (4) kis üvegcső darabban fogászati gipsz, (5): cellux, (6): külön nagy üvegcső, amiben a hangyák vannak

Ha elutazunk, akkor a doboz helyére be lehet állítani önitatónak egy nagyobb pillepalackot, az oldalának legalján vágunk egy kb. 1 cm2-es lyukat

Az Ytong és cement fészkek esetében a rongyokat az üveglapok mellé lehet fektetni és onnan belógatni a vízbe

Lásd még fent a képeket a cement és az Ytong formikáriumokról

 

Végezetül megemlítenénk, hogy a kifejlett hangyáknak bár vannak rágóik, de a szájszervük nyaló szájszerv, így csak folyékony formában tudják felvenni a táplálékot. Ezért fontos a számukra, hogy kapjanak édes nedveket és/vagy nem kiszáradt rovarokat, amely testnedveit tudják nyalogatni. A maggyűjtőknek is kell pár nedves kamra, hogy ott beáztathassák a magvakat. A lárvák azonban rágó szájszervűek, ők ezért a szilárdabb táplálékot is el tudják fogyasztani, és sokszor ők öklendezik vissza az így előemésztett táplálékot a dolgozóknak.

nyil

 

Ajánlott fajok:

Szerencsém volt a ’90-es évek eleje óta a legtöbb hazai hangya fajcsoport képviselőinek tartását kipróbálnom. Ezen kívül a mediterráneumból is gyűjtöttem kolóniákat tartásra és rendeltem/gyűjtöttem is több egzotikus hangyakolóniát. Az így szerzett tapasztalataim alapján kiválogattam azokat a fajokat, melyeket (ezek közül) bátran merek ajánlani. Van pár, amúgy közkedvelt csoport, melyek tartása nem sok sikerélményt, de annál több csalódást okoz. A hazai fajok közül, meg úgy általában is a Camponotus fajok hosszú távú tartása nem szokott működni. Körülbelül egy évig vegetálnak, eléggé inaktívak, majd elkezdenek elhullani. Hasonló módon a levélnyíró hangyák tartásáról is megpróbálok mindenkit lebeszélni. Egyrészt nem látni bele a fészkükbe, hisz az egy gombatenyészet, másrészt a táplálékul szolgáló gombájuk pára- és hőmérsékletigénye nagyon szűk tartományban mozog. Ha valami rendszerhiba miatt (pl. lecsapódik a távollétünkben a biztosíték) a termosztát, vagy a párásító rendszer nem üzemel, akkor a gombatenyészet tönkremegy és a hangyák lassan éhen halnak. A Koppenhágai Egyetem társas rovaros kutatócsoportjánál eltöltöttem két évet. Ott pincék voltak berendezve az általuk tanulmányozott levélnyírók számára. Hosszas értekezletek folytak arról, hogy mikor ki felügyeli (Karácsony napján is!) a párásító rendszert és a termosztátot és honnan kerítenek nekik permetmentes friss leveleket a tél közepén.

Még két fontos szempont volt az ajánlott fajok kiválasztásánál: (1) a kolóniák mérete és, (2) hogy ne szökjenek könnyen. Egy nagy kolóniát képző fajnak nagy helyigénye van. Ha nem tud a kolónia megnőni, akkor az a pusztulásához vezet. A hazai fajok közül pl. a növényi törmelékből fészket építő vöröshangya fajok (amelyek fészkei amúgy védettek!, lásd alább) ilyenek. Találkoztam élőben az Oecophylla smaragdina levélszövő hangya kolóniáival is. Ennek, az amúgy lenyűgöző, zöld hangyának egy kolóniája egy egész parkot ural, időről időre újabb ágakon szövi össze a leveleket. Ez azt jelenti, hogy egy teljes üvegház kéne a tartásukhoz, benne több bokorral, de inkább fával.

Az esetleges csalódások elkerülése végett írom, hogy fogságban a hangyák nem olyan aktívak, mint azt a mesék alapján  elvárnánk tőlük és sokkal kisebb helyet lak be egy kolónia, mint elsőnek gondoljuk. Ezek ne keserítsenek el senkit, ők ilyenek, mi ruházzuk fel őket a saját elképzeléseinkkel!

FIGYELEM! Ha rendelünk kolóniát, azt ne fagyos, vagy forró időben tegyük, hacsak nem vállal a bolt garanciát a lehullott kolóniával kapcsolatban, vagy nem oldja meg a biztonságos szállítást! Ezen kívül kérjünk fényképet a kolóniáról! Ha fiasítás nélküli a kolónia, akkor kérdezzünk rá ennek az okára!

 

Hazai fajok:

Mielőtt vásárolunk trópusi fajt, érdemes gyakorlatot szereznünk a hangyatartás mélységeiben pár hazai fajjal. Velük viszont az a baj, hogy télen telelnek... Ez egyrészt azt jelenti, hogy télen nem látjuk őket p, másrészt a teleltetést nehéz jól eltalálni. Ha viszont nem teleltetjük őket, akkor felborul a kolónia éves ciklusa és általában a királynő egy idő után nem petézik, így a kolónia vegetál. Mintha „kialvatlan” állapotba kerülnének. A teleltetés időzítése fajfüggő (pl. hegyi erdőben, vagy déli lejtők sziklagyepein él a faj), de körülbelül azt lehet mondani, hogy a fűtést szeptember végével le kell kapcsolni és a hangyákat jól megetetve október végével be kell rakni 1-10 °C-os hűvösre helyre (pl. garázs, pince). Március végén elő kell venni őket, persze sok ennivalóval kell őket ellátni és egy héttel később be lehet kapcsolni a fűtést. A telelés alatt nem kell táplálékot adni nekik (ha ügyesek vagyunk és nem aktívak!), de ügyelni kell, hogy ne száradjon ki mindenütt a formikárium és ne fagyjon meg! Teleltetés közben könnyen lecsapódik a pára, ami penészesedést okozhat, ezért sem érdemes fölösleges táplálékot betenni a hangyáknak.

A hazai fajok közül leginkább az alábbiakat ajánljuk:

Messor structor (arató, vagy maggyűjtő hangya; Myrmicinae): Kopárabb, napsütötte, szubmediterrán élőhelyekre jellemző. Az egyik legkorábban (március körül) rajzó hangyafajunk. Előnye, hogy viszonylag nagyméretű, sokak szerint szép , a dolgozók polimorfak és, hogy a magot felhalmozza, ezért sokáig magára hagyható. Eléggé nagy, de még elhelyezhető méretű kolóniákat képez. Ideális hangya ezért azoknak, akiknek van helyük és sokat utaznak. Lisztes és olajos magvakat is igényel és persze rovart, de cukros/mézes vizet nem. A formikáriumnak mindenképp legyenek teljesen száraz, lehetőleg fűtött kamrái is, hogy a magvakat oda tudják hordani (nedvesen ugye kicsíráznak...), de kellenek nedves kamrák is a fiasításnak és azért, hogy ott be tudják áztatni a magvakat, mielőtt elfogyasztják azokat. (Lásd még lejjebb a „Messor fajok” bekezdést.)

image102

image104

Messor structor, minor dolgozó

Messor structor, maior dolgozó

 

Temnothorax fajok (Myrmicinae): Leginkább erdőkben találkozhatunk velük. Előnyük, hogy kis kolóniáik elférnek egy vékony üvegcsőben, így kis helyen el lehet helyezni őket. Másik előnyük, hogy könnyen begyűjthetőek: fel kell törni pár keményebb, földön fekvő tölgygubacsot, esetleg földön fekvő makkot, de lehet gallyakat is törögetni és előbb-utóbb belefutunk egy kis kolóniába. A hátrányuk, hogy nagyon kicsik. Azok kedvéért, akik követik az akvarista divatot: igazi „nano” hangyák  a kis méretük és kis helyigényük miatt. Apró rovarokat és igen kis mézes/cukros vízcseppeket kell adni nekik.

Temnothorax curvispinosus

Temnothorax caguatan

Temnothorax curvispinosus

Egy sárga Temnothorax faj (a királynő felül)

Egy barna Temnothorax faj

Egy teljes Temnothorax kolónia elfér egy tölgymakkban

 

Barna Lasius fajok (Lasius s.str. alnemzettség, pl.: L. niger, L. alienus, L. paralienus, és a vörös torú L. brunneus és L. emarginatus; Formicinae). A legközönségesebb hangyák közé tartoznak. Levéltetű kolóniákon általában velük futunk össze. Előnyük, hogy nyáron nagy tömegekben rajzanak, különösen június-július fordulóján a L. niger, az eső előtti szélcsendes napokon. Rajzás után könnyen lehet gyűjteni frissen párosodott, szárnyavesztett nőstényeket. Ezek gyűjtésénél azonban figyelni kell arra, hogy ha hirtelen kerülnek szűk helyre, akkor azt telenyomják hangyasavval és lebénulnak. Ha ezen a kritikus pár percen sikerrel túlvagyunk, akkor könnyű kineveltetni velük az első dolgozógenerációt. Arra ügyelni kell, hogy ezek még igen aprók és könnyen szöknek, ezért érdemes nekik adni nyár végén dolgozóbábot (ekkor nincs ivaros báb). Ősszel a lárváik aprók maradnak és bevárják egymást, nem nőnek tovább. Ezek az áttelelő lárvák viszont tavasszal nagyon gyorsan nőnek, így akkor bőséges táplálékra lesz szükségük. A rovarok és a mézes víz mellett mindenképp kell nekik cukros víz is, mert a répacukrot tudják igazán hasznosítani (de a mézben vannak nyomelemek). Igen nagyra tudnak nőni a kolóniáik. Tartásuk könnyű, de könnyen is szöknek.

Lasius alienus

Lasius neoniger

Barna Lasius dolgozók

Barna Lasius királynő

…és egy régi kép a két kaszt méretarányáról

 

Rabszolgahangyák (Serviformica alnemzettség, pl. Formica fusca, F. cinerea, F. cunicularia és F. rufibarbis; Formicinae). A természetben magányosan bóklásznak, és ha találnak ennivalót, rohannak vele haza, tehát nem őrzik a táplálékforrásokat. A nevüket onnan kapták, hogy sok szociálparazita faj használja őket rabszolgának. Bár közönséges fajok, a frissen párosodott királynőikbe nehéz belefutni. Ugyanakkor a fészkeiket megásva könnyen találhatunk királynőt, mert többkirálynősek. A kolóniáik mégse nőnek kezelhetetlenül nagyra. Méretük ideális ahhoz, hogy lássuk is őket és ne szökjenek meg a kisebb réseken. Ugyanakkor fürgék, így ha nem vigyázunk, könnyen szöknek az etetésnél. Igénytelenek, kolóniáik gyorsan növekednek, így kezdőknek legbátrabban őket javasoljuk. Érdemes egy kamrát fűteni nekik, de anélkül is elvannak. Kapjanak rovart és mézes/cukros vizet is.

Formica fusca queen and workers in the nest.

Sagehen Creek, California, USA

Formica gnava foraging worker carrying a bark louse it has caught.

Chiricahua Mountains, Arizona, USA

Egy fekete…

…és egy vöröstorú rabszolgahangya

 

Mediterrán fajok:

Kell nekik fűtött kamra és teleltetést igényelnek késő novembertől késő februárig, kb 15 °C-on.

Aphaenogaster testaceopilosa fajcsoport (pl. A. senilis; Myrmicinae). A rabszolgahangyákhoz hasonlóan magányosan gyűjtögetnek. Viszont nem csak rovarokat és édes cseppeket, hanem (főleg olajos) magvakat is. Hosszú lábaikkal majdnem úgy rohangálnak a forró felszínen, mint a Cataglyphis fajok, de kolóniáik kisebbek így e nagy helyigényű hangyákhoz képest eltarthatóak egy pár kamrás formikáriumban és egy viszonylag nagy kifutóban.

https://www.antweb.org/images/casent0281534/casent0281534_h_1_high.jpg

https://www.antweb.org/images/casent0281534/casent0281534_p_1_high.jpg

https://www.antweb.org/images/casent0281534/casent0281534_d_1_high.jpg

Aphaenogaster senilis

 

Messor fajok (pl. M. minor hesperius, M. barbarus; Myrmicinae). Polimorfak (lásd a képet feljebb a hangyakasztoknál), sokat mozognak és a magraktárként működő kamráik szintén látványossá teszi őket. Tartásuk hasonló a hazai M. structor-éhoz (lásd feljebb), de nem igényelnek nagy teleltetést. Ősszel rajzanak és az áttelelő nőstények tavasszal kezdik kinevelni az első dolgozógenerációt. Ez a jól programozott teleltetés nélkül nem szokott működni. Próbálkoztam már azzal is, hogy ősszel a lepárzott nőstényeknek adtam bábokat és a kitelő dolgozókkal együtt teleltettem őket, de tavasszal nem kezdtek el petézni. Ezért érdemes afrikai populációból beszerezni minimum pár 10 dolgozóval rendelkező királynőt, így a kolónia már nem igényel teleltetést. A M. minor hesperius kolóniánkat immár öt éve tartjuk teleltetés nélkül. Kb. 30 dolgozóval érkeztek és egy évre rá már két, üvegcsővel összekötött Ytongban tudtuk csak őket elhelyezni (lásd a képet feljebb az Ytong fészek leírásánál). Ezek szerint nagy falfelületeket is be tudnak lakni, de sajnos a függőleges üvegfelületeket hamar összepiszkolják. Ilyen szempontból szerencsésebb választás a vízszintes elhelyezés, vagy rendszeres takarítással/koszos takaróüveggel kell számolnunk (lásd fent a koszos kamrákról a fotót). Az Ytongba berágták magukat, ezért be kellett vonni cementtel a kamrákat, azóta nem történt hasonló „baleset”.

Messor minor hesperius, maior dolgozó

Részlet a kolóniánkról

Két héttel takarítás után…p

 

Camponotus lateralis (Formicinae). Bár nálunk is előfordul a szubmediterrán élőhelyeken, de a mediterráneumban sokkal gyakoribb. A vöröstorú Crematogaster fajokhoz igen hasonló megjelenésű, mert azokat utánozza. Kis kolóniái általában száraz fában találhatóak. Ezért nem igényelnek nagy nedvesítést: elég csak egy kis nedves kamra a számukra, vagy csak egy vattával bedugaszolt vizes fiola a kifutójukba. A legfontosabb táplálékuk a mézes és cukros víz, de persze rovarokat is kell adni nekik. A nagyobb dolgozóik a potrohukban nagy mennyiségű vizet és táplálékot tudnak tárolni, ami nagyon látványossá teszi őket. Kivételes módon, ez egy hosszú távon is sikerrel tartható Camponotus faj.

A Camponotus lateralis kolóniánkat sikerrel tartottuk egy Ytong fészekben, majd egy „baleset” folytán megszöktek és pár hónap múlva megtaláltuk a fészkeket a számítógép billentyűzetében (nedvesített kamra nélkül )

 

Esőerdei fajok:

Az esőerdőben kiegyenlítetten magas a páratartalom, és bár magas a hőösszeg, de kicsi a hőingás. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincsenek ott olyan szélsőségesen magas és alacsony hőmérsékletek, mint nálunk, különösen nem a fák árnyékában, a talajszinten, de egyenletesen kb. 20-30 °C között van a hőmérséklet. Emiatt a szobahőmérséklet a legtöbb esőerdei faj számára optimális. A magas páratartalomra azonban oda kell figyelnünk, mert különben a peték és bábok nem kelnek ki sikeresen. A párásítás legegyszerűbb módja az, ha a fészek a kifutójukban van elhelyezve és a kifutó fedett. Szellőzésnek éppen elég annyi, amennyit a nyitható tető/ajtó rései biztosítanak, illetve a napi etetés alkalmával úgyis ki kell nyitni a kifutót és ezáltal „kiszellőzetjük” ezt a kis teret. A kifutó alján legyen egy kb 5 cm-es gipszréteg, melyet nedvesen kell tartani, de úgy, hogy ne tocsogjon a vízben. Mindez tökéletesen biztosítja a szükséges páratartalmat. A gipszet lehet tőzeggel keverni, vagy azzal vékonyan fedni (csak vékonyan, hogy ne költözzenek bele a hangyák), de arra számítsunk, hogy a hangyák behordják a nedves tőzeget a fészekbe és „elfalazzák” magukat a szemünk elől. Ezért érdemes a fészket könnyen takaríthatóra kivitelezni, mivel azonban a fészek a kifutóban van, ezért nem érdemi szempont a tervezésnél, hogy ki tudnak-e szökni belőle a hangyák. A fészket szárazon kell tartani, különben a bábok berohadnak az amúgy is magas páratartalomban. Mi az Ytong fészkeinket a sarkokba szoktuk betenni és üveglapot teszünk a gipsz aljzat és az Ytong fészek közé, hogy ne nedvesedjen át az Ytong. Itt arra kell figyelni, hogy ha nem egyenletes a gipsz felszíne, akkor beköltöznek az üveglap és a gipszaljzat közötti résekbe a hangyák. Ezért az ilyen réseket érdemes betömíteni gipsszel. Persze nemcsak Ytong, hanem akár akril fészket is betehetünk a kifutóba, a lényeg, hogy száraz legyen, és ne penészedjen be (pl. ha nem jól megválasztott fából készül). Egy ilyen kifutót szépen be lehet rendezni megfelelő faágakkal, növényekkel, stb., mint ahogy a nyílméregbékák terráriumát is. Azonban minél több a díszítőelem, annál jobban el tudnak bújni a hangyák és annál nehezebben kezelhető a kifutó. A takarításra azonban találtunk egy nagyon jó megoldást. Nem mi takarítjuk ám a kifutót, hanem beszórunk egy adag trópusi ugróvillást és ászkarákot a kifutóba és ők szépen eltakarítanak mindent helyettünk, még a már rothadásnak indult döglött eleségállatokat is! Ha már egyszer beoltottuk velük a kifutót, onnantól fenntartják magukat, szaporodnak (hacsak be nem száradnak). Hogy ezek a lebontók jól érezzék magukat, kell egy vékony tőzegréteg a talajra, meg esetleg némi olyan rés, ahová ők be tudnak bújni, de a hangyák a méretüknél fogva már nem. Egyébként nagyon sok látványos esőerdei hangyafaj van a poneromorf hangyák között, amelyeknek a sikeres bábozódásukhoz (lásd fent) elengedhetetlen némi törmelék, így pl. tőzeg.

 

Odontomachus sp. (Ponerinae). A világ legtöbb esőerdejében előfordulnak. Jól látnak. Viszonylag nagyméretűek, de a kolóniái csak kb. 100 fősek, így könnyen és jól elhelyezhetőek viszonylag kis helyen is. Poneromorf hangyák lévén szükségük van némi törmelék jelenlétére ahhoz, hogy a lárvák sikerrel bebábozódjanak. Magányos vadászok, de édes nedveket is nyalogatnak. A legtöbb faj a talajszinten mozog, bár vannak fákon fészkelő fajok is, igaz azok az ágakon vadásznak hasonló módon, mint a talajszinten élő rokonaik. Nagyon jellegzetes és látványos, ahogy a talajra lelapulva lassan kúsznak, miközben az egyedi rágóikat széttárják. Ha valami kisebb rovar a rágóikhoz közel kerül, akkor azokat a világ leggyorsabb ismert állati mozgásával(!) összecsapják, majd az elejtett zsákmányt a fullánkjukkal megszúrják. A rágóik összecsapásával magasra is tudnak ugrani. Nekem egy kollégám hozott egyszer Panamából egy fekete Odontomachus királynőt. Először egy kis fedett dobozban helyeztem el, ahol a nedvesen tartott gipsz aljzatban ki volt alakítva a számára egy üveggel fedett, de kijárattal rendelkező kamra. A kamra aljának egy része maga a doboz feneke volt, így ott száraz maradt a bábok számára. A kifutóban volt egy vattával bedugaszolt vízzel teli Eppendorf cső itatónak meg egy söröskupak pár csepp mézes vízzel. Napi szinten kapott kisebb döglött rovarokat, leginkább „légyméretű”ként árult fagyasztott tücsköt, és persze elmostam a söröskupakot és kapott újabb pár csepp mézes vizet. A vizet és a vattát az Eppendorf csőben hetente cseréltem. Az első dolgozók két hónappal a begyűjtés után jelentek meg. Ekkor kaptak átmenetileg egy Ytong fészket nedvesített, valamint száraz-fűtött kamrákkal és kifutóval. Fél évvel később már teljesen felerősödött a kolónia (kb. 50 dolgozó). Ekkor már napi 1-2 fagyasztott kis tücsköt, legyet, széttört lisztbogárbábot, illetve hernyót kaptak. Sajnos költözés miatt nem tudtam ekkor elkészíteni a nekik megfelelő helyet (párás kifutóban a fészek) és az Ytong bevízkövesedése miatt csökkent azon a nedves terület aránya, majd hirtelen lehullott a kolónia. Ezért is ajánljuk az esőerdei fajok fészkét magában a párás kifutóban elhelyezni.

Az Odontomachus sp. királynőm és a fogságban kinevelt bábjai (2011.07.14)…

…átkerültek a frissen kikelt első dolgozókkal az Ytong fészekbe (2011.07.23)…

…ahol fél évre rá már kb. 50-en voltak (2012.01.02)

 

Odontomachus coquereli

Madagascar

Caught!  A small cricket is impaled on the mandibles of a malagasy trap-jaw ant, Odontomachus coquereli.

Madagascar

Odontomachus rixosus trap-jaw ant with mandibles in the open (top) and closed (bottom) positions. 

Cambodia (laboratory colony at the University of Illinois)

Pár kép különböző Odontomachus fajokról: jól látható a rágók jellegzetes kétféle tartása: vadászás közben szétnyitják, majd hirtelen összecsapják

 

Harpegnathos venator (Ponerinae). Délkelet-Ázsiában őshonos. Viszonylag nagyméretű, de a kolóniái csak kb. pár 10 fősek, így jól láthatóak és elhelyezhetőek viszonylag kis helyen. Jól lát. A rágóik nagyon látványosak, előre nyúló. Poneromorf hangya lévén szükségük van némi törmelék jelenlétére ahhoz, hogy a lárvák sikerrel bebábozódjanak. Magányos vadász és az édes nedvekhez hozzá sem nyúl. Nemcsak a talajszinten mozog, hanem az ágakon is, sőt és az ágak között néha átugrik! Ezért érdemes magasabb, ágakkal és növényekkel berendezett esőerdei kifutóban elhelyezni, hogy ezt az érdekes viselkedését megfigyelhessük. A vásárolt kolóniánkat először hasonló módon helyeztük el Ytong fészekben, mint az Odontomachus sp. kolóniámat, de így nem keltek ki hónapokon át a peték. Ezek után kaptak egy esőerdei kifutót és az azon belül helyeztük el a fészket. Szobahőmérsékleten vannak tartva évek óta fűtés nélkül (hogy ne párásodjon be az üvegük) és így is szépen felszaporodtak és rendszeresen nevelnek ki ivaros alakokat. Még mindig elférnek pár diónyi kamrában, úgyhogy nincs szükségük nagy fészekre. Télen is aktívak, de kissé visszaesik a kolónia fejlődése, ami valószínű annak tudható be, hogy Délkelet-Ázsiában már nem tisztán trópusi az éghajlat. Szinte kizárólag kisebb csótányokkal etetjük őket (Blaptica dubia és Phoetalia pallida kb. 0,5-1 cm-es juvenilis formáival). Képesek többet levadászni, mint amennyire szükségük van, így érdemes inkább kevesebbet, de többször adni nekik. Ez azt is jelenti, hogy ha hosszabb időre elutazunk, akkor nem megoldás az, hogy bedobálunk nekik egy nagy adag élő takarmányállatot, de egy hosszú hétvégét elvannak etetés nélkül, maximum beáldoznak némi fiasítást a lárvák számára. Minél éhesebbek, annál több egyed járkál kint, de ha jóllaktak, akkor bemennek a fészekbe és be is falazzák a kijáratot. Hajlamosak ezért a kijárat környékét telehordani törmelékkel, így talán a függőleges fészek jobb megoldás lehet a számukra, vagy rendszeresen el kell takarítani ezeket a törmelékeket, ha látni szeretnénk, hogy mi zajlik a fészekben. Fontos, hogy élve kell a takarmányállatokat a kifutójukba dobni, mert csak a levadászott rovarokat viszik a fészkükbe! Így viszont figyelnünk kell, hogy a takarmányállat ne legyen atkás. Nagyon látványos a vadászó viselkedésük: ha észreveszik a mozgó(!) áldozatot, odafordulnak, odakúsznak, „remegnek” egyet kinyújtott csáppal, majd szinte ráugranak, hogy megragadják a rágóikkal és hosszan megszúrják a fullánkjukkal. Vannak videók arról, hogy akár egy kifejlett tücsköt is képesek megbénítani, de ezek eléggé beállított szituációk kis térben. Nem tanácsoljuk kockáztatni a hangyák életét, mert azért egy kifejlet tücsök jó nagyot tud harapni. Ha a királynő elpusztul, nem kell megijedni, mert a dolgozók közül kiválik egy domináns egyed és elkezd petézni (ú.n. gamergate lesz belőle). Később jó eséllyel lepárosodik egy, a terméketlen petéiből kikelt hímmel és innentől már ismét tudnak dolgozókat, esetleg királynőket kinevelni.

Harpegnathos sp. worker

Danum Valley Field Centre, Sabah Borneo

Harpegnathos venator…

…a kifutójuk (a: nedves gipsz, b: vékony tőzeg réteg, c: Ytong fészek, d: felhajtható fedő)…

…és benne a fészek a ráhordott törmelékkel (→: bejárat)

nyil

Tiltott” fajok:

Magyarországon az összes növényi törmelékből fészket építő vöröshangya faj fészke védett. Ezekbe beletúrni, belőlük gyűjteni tilos! Amúgy e fajok csak hatalmas kolóniákban érzik jól magukat, egyébként elpusztulnak, így otthoni tartásra alkalmatlanok. Ezen kívül az invázív fajok, mint nálunk a fáraóhangya (Monomorium pharaonis) és az invázív kerti hangya (Lasius neglectus) terjedését nem illik segítenünk. Bár mindkét faj többkirálynős, és így könnyen begyűjthető, de könnyen megszöknek és ezáltal új élőhelyeket (kezdve az otthonunkkal! p) fertőzhetnek meg. Ráadásul az utóbbi fajt régóta kutatjuk, de laborban még nem sikerült hosszú távon életben tartanunk.

Formica obscuripes thatch mound nest.  A number of northern Formica species build mounds like these to capture thermal energy in an otherwise cold climate.

Sagehen Creek, California, USA

Monomorium pharaonis

Növényi törmelékből épült vöröshangya fészek

Fáraóhangya (többkirálynős)

Invázív kertihangya (többkirálynős)

nyil

 

Hangyairtás?

Hangyairtással kapcsolatos kérdésekben is meg szoktak keresni minket, azonban ezekre a kérdésekre nem szívesen válaszolunk, mert mi se kérdezgetjük a kutyagazdákat a kutyairtásról p. Egyébként biztos módszert nem tudunk, pláne azóta, hogy egy rovarirtó szereket gyártó cég képviselője is megkérdezett minket a „tuti” megoldásról… A legbiztosabb módszer a tisztaság és lakásunk szárazon tartása. Ha nincs mit enni és nincs ideális fészkelőhelyük, akkor nem fognak bejárni/beköltözni a lakásba. Ha netán mégis bejárnak, akkor érdemes eltömni a réseket, ahol bejönnek, pl. szilikonnal. Ha ez nem megoldható, akkor az útvonaluk lakáson kívüli részén érdemes őket megállítani azzal, hogy cukros vizet adunk nekik pl. egy befőttes üveg felfordított fedelébe napi szinten. Ha ott megtalálják az ennivalót, akkor miért járnák be a testhosszuk több (tíz)ezerszeresét kitevő utat? Ezt a módszert mi is sikerrel alkalmazzuk a saját otthonunkban. Egyeseknek problémát szokott még jelenteni a hangyarajzás, főleg a lakásukon belül. A legtöbb faj pár nap alatt lerajzik és ezt jó időben szokták tenni. Ha ekkor megzavarjuk őket irtószerekkel, taposással, stb., akkor újra- és újra próbálkozni fognak és napi szintű problémát fognak okozni. A kolóniát nem fogjuk tudni úgyse kiirtani, mert a királynő a dolgozók többségével a fészekben marad. Legjobb megoldás, ha kinyitjuk az ablakot nekik és bent lekapcsoljuk a villanyt. Ha tehetjük, akkor az ablakon kívül felkapcsoljuk a világítást, és a fényre kirepülnek az ivaros alakok.

nyil

 

Ajánlott irodalom:

A hangyákkal kapcsolatos linkgyűjteményünk: ITT

 

A hangyák általános jellemzése jól le van írva, nem csak szakemberek számára, az alábbi két könyv hangyás fejezetében (sajnos kissé már elavultak; könyvtárból lehet leginkább csak megkeríteni őket):

Móczár L. (1987) Rovarbölcsők – Gondolat Kiadó, Budapest

Bíró S. (szerk.) (1970) Urania Állatvilág: Rovarok – Gondolat Kiadó, Budapest

 

A magyarországi fajlista besorolásokkal:

Csősz, S., Markó, B., & Gallé, L. (2011) The Myrmecofauna (Hymenoptera: Formicidae) Of Hungary, An Updated Checklist. – North-Western Journal of Zoology 7(1): 55-62 (ITT)

 

Egy nagyon elavult határozó, de a hangyahatározás alapjait ebből meg lehet ismerni:

Somfai, E. (1959) Hangya alkatúak Formicoidea - Fauna Hungariae 43, Akadémiai Kiadó, Budapest

 

Két fontos könyv, melyekben benne van a legtöbb magyarországi hangyafaj határozókulcsa és általános jellemzése:

Czechowski W, Radchenko A, Czechowska W, Vepsäläinen K (2012) The ants of Poland with reference to the myrmecofauna of Europe. – Fauna Poloniae Vol. 4 New series. Museum and Institute of Zoology of the Polish Academy of Sciences and Natura optima dux Foundation, Warszawa

Seifert B (2007) Die Ameisen Mittel-und Nordeuropas. – Lutra Verlags- und Vertriebsgesellschaft, Tauer

 

Végül egy nem olcsó, de annál értékesebb mű, „röpke” 732 oldalban, számos gyönyörű fotóval („hangyászbiblia” néven is emlegetik):

Hölldobler, B. & Wilson, E.O. (1990) The Ants. – The Belknap Press of Harvard University Press, Harvard

nyil

 

Szerzők:

Írta és szerkesztette: Tartally András

Fotók: Báthori Ferenc, David R. Nash, Pfliegler Walter Péter, Somogyi Anna Ágnes, Szövényi Gergely, Tartally András, Alex Wild, www.AntWeb.org: April Nobile, Estella Ortega

Lektorálta: Báthori Ferenc, Somogyi Anna Ágnes

 

Szerzői jogok: Creative Commons Licenc

A dr. Tartally András Szabolcs által készített, az A hangyatartás legfontosabb praktikái hivatásos hangyászoktólcímű weboldal tartalma szerzői jogi védelem alatt áll. A weboldalon fellelhető szöveges tartalom a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételei szerint használható fel. Fontos kikötés, hogy az oldal hivatkozását meg kell adni az oldalon található szöveges tartalom bármely részletének felhasználásakor az alábbiak szerint. Ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogokkal kapcsolatban a szerzőt kell megkeresni. Az oldalon található fényképekre nem vonatkozik a Creative Commons licenc, azok felhasználása a jelen weboldalról semmilyen formában nem megengedett. A fényképek felhasználásával kapcsolatban azok szerzőit (lásd az adott fényképeken) kell megkeresni.

 

Hivatkozás: „Tartally, A. (2016): A hangyatartás legfontosabb praktikái hivatásos hangyászoktól. – <http://web.unideb.hu/tartally/antfarmer>, megtekintve: IDE JÖN A MEGTEKINTÉS DÁTUMA.”

nyil

 

Köszönettel dr. Andrásfalvy Andrásnak és Prof. Gallé Lászlónak, akik gimnazistaként felkaroltak. Sokat tanultam tőlük a hangyák életéről és a tartásukról. A fent leírtak egy jelentős részét is tőlük tanultam. Köszönet illeti a fotók szerzőit is, hogy hozzájárultak a fotóik felhasználásához.

 

Látogatva: 


Utoljára módosítva: 2016.12.06.