|
|
A
HANGYATARTÁS LEGFONTOSABB PRAKTIKÁI HIVATÁSOS HANGYÁSZOKTÓL |
|
|
|
|
|
|
Tartalom: |
Előszó; Alapfogalmak; Hangyagyűjtés, szállítás és költöztetés; Királynő
felismerése; Kolóniák kinevelése; Kolóniák elhelyezése; Táplálás és
vízellátás; Ajánlott fajok; „Tiltott”
fajok; Hangyairtás?; Ajánlott
irodalom
Üdvözlök
mindenkit a Debreceni Egyetem
hangyász (mürmekológus, myrmecologist) csapata
nevében
! Jómagam immár ifjú gimnazista korom, tehát a 90-es évek eleje óta tartok
hangyákat. Akkor még csak igen kevesen foglalkoztak ezekkel az érdekes
állatokkal, akár csak hobbi szinten is, de örömmel látjuk, hogy manapság egyre
többen érdeklődnek irántuk. Ezt a hangyákat áruló boltok
növekvő száma is szépen jelzi. Bár ezek a boltok sok hasznos dolgot leírnak és
árulnak, mégis idejét láttuk egy elfogulatlan magyar nyelvű on-line áttekintés
megírásának, mely segíti a mürmekológia iránt érdeklődőket a hangyák
életmódjának megismerésében és a megfelelő fajok begyűjtésében/vásárlásában,
illetve azok tartásában. Az itt összeszedett anyag lehet, hogy hosszúnak tűnik a
mai világban 
, de érdemes
elolvasnia mindazoknak, akiket érdekelnek a hangyák. A
legfontosabb gyakorlati tudnivalókat videókon
is bemutatjuk. A sikeres hangyatartáshoz igyekszünk megadni sok fontos
háttérinformációt, melyet a hangyákat áruló boltok (a könnyű átláthatóság
és/vagy kulisszatitkok miatt?) általában nem adnak meg. Ezek alapján
remélhetőleg sikerül segítséget nyújtanunk a vásárolható hangyafarmok
kiválasztásában, esetleg azok igény szerinti elkészítésében. Mi itt alapokat
igyekszünk bemutatni, főleg a kezdők számára, képekkel illusztrálva és a díszítéseket mindenkinek a
saját tapasztalataira és fantáziájára bízzuk. A bemutatott hangyafarmjaink nem feltétlen látványosak
(azzá is lehet tenni őket!), de hosszú távon működőképesek. Ennek oka, hogy aki
hangyákat kutat „nagy tételben”, annak a
könnyű kezelhetőség, valamint a hangyák élettartama fontosabb a látványnál. Egy
jól megválasztott hangyakolónia gondozása nem igényel több energiát és pénzt
egy akvárium gondozásánál, de legalább annyi élményt nyújt. Ráadásul, fajtól
függően, egy kicsi üvegcsőtől, akár egy teljes kastélyig 
bármekkora életteret be lehet
népesíteni hangyákkal. Egy kolóniát beszerezni és minimalista módon elhelyezni
tehát egyáltalán nem kerül sok vesződségbe és pénzbe (meg lehet úszni 1000
forintból!), de innentől a határ viszont a csillagos ég.
Akiket
hobbi szinten érdekelnek a hangyák, azok a fórumunkon
kérhetnek tőlünk segítséget. Akik meg esetleg kutatni is szeretnék őket, akár szakdolgozóként, azok e-mailben
jelentkezhetnek nálunk. Mindenkinek jó hangyászást kívánunk!
(Tartally
András)
(Egy kissé száraz fejezet, de
érdemes végigolvasni, hogy a gyakorlatiasabb fejezetek érthetőek legyenek.)
Család (Familia): Formicidae – hangyák
A
hangyák a hártyásszárnyú rovarok
(Hymenoptera) rendjéhez tartoznak a méhekkel és a darazsakkal együtt. A
hártyásszárnyúak között tehát több államalkotó
(euszociális) csoport is található. Ezen életmód sajátossága (1) a fejlett ivadékgondozás, (2) a polimorfizmus (kasztok:
szaporodóképes hímek és nőstények; nőivarú, de általában fejletlen petefészkű
dolgozók), (3) a különböző
generációk együttélése és (4) az
egyedek együttműködő viselkedése. Ez utóbbinak egy jellegzetes
megnyilvánulása az, hogy az egyedek az „euszociális gyomor elve” alapján
kölcsönösen etetik egymást.
A kasztok: (1) Dolgozók (jelük: 
): Szárnyatlan, fejlett rágójú, többnyire csökevényes
petefészkű nőstények. Élettartamuk kb. 2-6 év. Egy-két szociálparazita (lásd
következő bekezdés) fajt leszámítva minden hangyafaj rendelkezik dolgozókkal.
Sok fajnál előfordulnak (a) kis (minor)
és (b) nagy (maior), dolgozók
és általában átmeneti formák is. A maior dolgozókat a köznyelvben „katonáknak”
hívják, mert fejük és rágójuk igen fejlett. Általában helyesebb azonban nem így
nevezni őket, mert a funkciójuk sokszor nem jellemzően a kolónia védelme, hanem
a táplálék feldarabolása (pl. maggyűjtő hangyák) és/vagy tárolása. A kisebb és
nagyobb méretű dolgozóknak általában más a feladata (pl. a kisebbek inkább a
fiasítást gondozzák, a nagyobbak meg táplálékot gyűjtenek és raktároznak). (2) Nőstények (
),
melyeknél meg kell jegyezni, hogy: (a)
A legtöbb fajnál fiatalon szárnyasok. Ezek időszakosan, de akkor
viszonylag nagy mennyiségben találhatók a kolóniában. (b) Nászrepülést követően a már megtermékenyített nősténynek nincs
többet szüksége szárnyra, ezért leveti, és a szárnymozgató izmokat az
államalapítás nehéz időszakában fölemészti. A szárnyavesztett nőstényt
is könnyű elhatárolni a dolgozóktól, mivel szárnyas múltjának köszönhetően
differenciáltabb és nagyobb a tora (kellett a hely a szárnymozgató izmoknak).
Ha minden jól alakul és sikeres az államalapítás, akkor már joggal nevezhetjük
a nőstényt királynőnek, mivel nem csak a petézés funkcióját látja el,
hanem pl. a kolónia „irányításában” (p.l. feromonoknak nevezett vegyületek
segítségével) is kulcsfontosságú funkciókat tölt be. Megkülönböztetünk
szigorúan egykirálynős (monogyn) és fakultatívan, vagy akár jellemzően többkirálynős (poligyn) hangyafajokat, illetve
kolóniákat. Bizonyos fajoknál vannak dolgozó-nőstény átmeneti formák. A
nőstények rágója nem fejletlen, élettartamuk elérheti a 10-30 évet. (3) Hímek (
): Tipikus esetben szárnyasok. Funkciójuk a nőstények
megtermékenyítése, a nászrepülést nem sokkal élik túl, így
élettartamuk általában maximum egy év. Testfelépítésük kevésbé levezetett, mint
a női kasztokba tartozó egyedeké. Rágóik fejletlenek, viszont ivarszerveik és
szemeik általában feltűnőek (a szintén szárnyas nőstényektől ezek, és többnyire
kisebb termetük, valamint karcsúbb potrohuk alapján lehet őket elkülöníteni).
Általában megtermékenyítetlen petékből fejlődnek, míg a többi kaszt egyedei
megtermékenyítettből (akit érdekel a genetika: a hímek tehát kromoszómaszámukat
tekintve haploidok, a többi kaszt diploid). Ez a (haplo-diplo) öröklésmenet
amúgy általánosan jellemző a hártyásszárnyúakra és a lánytestvérek között
nagyobb rokonságot eredményez, mint az egyéb rokonok között. Ezzel is
magyarázzák, hogy a hártyásszárnyúak több csoportjában is kialakult egymástól
függetlenül az államalkotó életmód olyan formában, hogy a lánytestvérek
összefogásával pár lánytestvérből (lárvából) nevelnek ki királynőt és a hímek
„here” életmódot folytatnak.
|
|
|
|||||||||||||||||||||||
|
Rokonsági fokok a hangyáknál (a hímek megtermékenyítetlen petéből
fejlődnek, a nőstények megtermékenyítettből; ↑: a hím az összes génjét
az anyjától kapja, illetve a lányának átadja; ←: a nőstény a génjeinek
felét kapja az apjától, illetve adja át a fiának) |
||||||||||||||||||||||||
|
Hangyakasztok a Messor minor hesperius
példáján 1: dolgozók (a: „maior”, b: „átmeneti”, c: „minor”), 2: nőstények
(d: fiatalon szárnyas, e: megtermékenyített és szárnyát levetett), 3: hím |
|
Államalapítás: A kirajzott nőstények általában csak a nászrepülés során párosodnak, az
ősibb csoportoknál egy, a fejlettebbeknél akár több hímmel is. A spermát
elraktározzák (a későbbiekben tudják szabályozni, hogy kiengednek-e
spermiumokat a petékhez, vagy nem termékenyítik meg azokat, hogy az utóbbi
esetben hím utódaik legyenek), szárnyukat levetik. Innentől két alapesetet
különböztethetünk meg: (1) Az önálló
államalapítás esetén a nőstény miután a szárnyait leveti, egy megfelelő helyen
kialakít egy üreget, ahol elkezd petézni. (a)
A fejletlenebb fajok nőstényei még kijárnak vadászni. (b) A fejlettebb, és elterjedtebb
formánál a nőstények azonban kellő mennyiségű tartalékolt tápanyaggal
(pl. repülőizmok, zsírtestek) rendelkeznek ahhoz, hogy az első dolgozókat
kineveljék anélkül, hogy táplálékot vennének magukhoz (ilyenkor a lárvákat
általában mirigyváladékokkal és terméketlen petékkel etetik). Gyakori, hogy
több királynő összefog az államalapítás során. Ez akár nem csak a több-, de az
egykirálynős fajokkal is megtörténhet, ilyenkor az első pár dolgozógeneráció
megjelenése után távolodnak el fokozatosan egymástól a királynők és a
dolgozótáborok. (2) A nem önálló
államalapítású, ú.n. szociálparazita fajok nőstényei más hangyafajok
fészkébe benyomulva megölik az ottani királynőt és (ha sikerül) elfogadtatják
magukat királynőnek. Az ivadékokat így az idegen fajú „rabszolgák” nevelik fel.
Az a szociálparazita fajtól függ, hogy a dolgozóik időnként felfrissítik-e a
rabszolgafaj más kolóniájától rabolt bábokkal a rabszolgaállományt, vagy
hagyják, hogy lassan kitisztuljon a kolónia. Többkirálynős fajok mindkét
csoportnál előfordulnak. Nem csak több királynő összefogásával jöhetnek létre
ilyen kolóniák, hanem utólag is úgy, hogy „vérfrissítés” gyanánt befogadnak
fiatalabb nőstényeket az idősebb kolóniák, vagy a nőstények esetleg ki se
rajzanak a fészekből, hanem a fészken belül párosodnak. Ezáltal akár több
négyzetkilométeres szuperkolóniák is létre tudnak jönni.
|
|
|
|
|
Rajzás → |
Párosodás → |
A nőstény leveti a szárnyait → |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Önálló vagy… |
…szociálparazita államalapítás (a lelapuló királynő
csábító szagot bocsájt ki a rabszolgának szánt kolónia dolgozói számára) |
Kevert kolónia (szociálparazita és rabszolga) |
A
hangyák egyedfejlődése teljes
átalakulás, egy egyed a vedlések segítségével végigmegy a pete →
lárvastádiumok → báb → imágó stádiumokon. A bábok ú.n. szabad
bábok, melynek a végtagjai (lábak, csápok) szabadon „lógnak”, ezért könnyen
sérülnek. Több csoport lárvája ezért bábozódás előtt ú.n. kokont/gubót sző
(=„hangyatojás”) és majd e kokonon belül vedlik bábbá.
|
|
|
|
Pete → lárvastádiumok → friss báb (kokon
nélküli) → imágóvá vedlés előtti, beszínesedett báb |
Hangyabáb kokonban |
Mivel a hangyákat sok pók és rovarfaj utánozza – amelyek között vannak hangyavendég (myrmecophil) fajok is –
érdemes megismerkedni a hangyákra jellemző két fontos morfológiai
vonással: A hangyákra mindig jellemző
(1) a térdes csáp (itt az első íz képezi a hosszú csápnyelet és a
fennmaradó tizenegynéhány íz a körülbelül ugyanilyen hosszú csápostort;
csápnyélhez a csápostor térdesen ízesül) és (2) az egy vagy két (módosult potrohszelvényeknek megfelelő, lásd
alább) kidudorodással rendelkező potrohnyél. E két bélyeg együttes jelenléte gyakorlatilag csak a hangyákra jellemző.
|
|
|
|
|
Potrohnyél (1) és térdes csáp (2) |
Hangyautánzó ugrópók: a „csáp” az a módosult 1. láb,
így nem térdes (nincs csápnyél+ostor) és nem a „fej”ről ered |
Ennek a kis röpképtelen fürkészdarázsnak nincs
kidudorodás a potrohnyelén és a csápja sem kifejezetten térdes |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy hangyavendég bogár |
Hangyásztücsök |
Hangyavendég boglárkalepke hernyók |
|
|
|
|
|
Mindhárom fajt etetik a szaguk miatt a hangyák, a bogár
és a hernyók még nedveket is választanak ki a hangyák számára |
||
Hazánkól ismert 126 hangyafaj öt alcsaládba
sorolható (fajlista a besorolásokkal itt, a hangyák törzsfája: itt): A kis fajszámú (1)
Proceratiinae és a (2) Ponerinae
alcsaládok az ú.n. „poneromorf” hangyákhoz tartoznak. Ezek
jellegzetessége, hogy az egyszelvényű potrohnyelet a potrohon a következő
szelvény után egy mély befűződés követi. Ezáltal a rágóikkal megfogott
zsákmányt könnyen meg tudják szúrni a fullánkjukkal. Kis kolóniákat képeznek, a
dolgozók és az államalapító királynők magányosan járnak vadászni, kifejezett
ragadozók. A poneromorf hangyákhoz egyébként még számos, nálunk nem élő,
viszonylag kis fajszámú alcsalád tartozik. Fontos tudni, hogy lárváik kokont
szőnek és abban bábozódnak, de ezt csak akkor képesek megtenni, ha a dolgozók
törmeléket hordanak köréjük. Ezért a sikeres tartásukhoz némi törmeléknek (pl.
egy csipet tőzegnek) elérhetőnek kell lenni a kifutójukban! (3) A Myrmicinae alcsalád fajainak fullánkja még
általában fejlett. Potrohnyelüket (a szúrást segítendő) két bütyök formájú
potrohszelvény alkotja („kétbütykös” hangyák) a „gyakorlati értelemben
vett potrohuk” viszonylag kicsi. Mindezért általában eléggé karcsú
megjelenésűek. Lárváik nem szőnek kokont a bábozódáshoz. (4) A Formicinae alcsalád fajainak fullánkja csökevényes. Csak egy
potrohszelvényük alakult át egy nyélpikkely formájában potrohnyéllé, így a
viszonylag nagy potrohukban több táplálékot képesek raktározni az előbbi
alcsaládok fajainál. Potrohuk végéből hangyasavat fecskendeznek („hangyasavas”
hangyák) pl. a rágóikkal mart sebbe, így a védekező egyedek a szagukról
könnyen besorolhatóak ebbe az alcsaládba. Lárváik kokont szőnek és abban
bábozódnak, de a kokon szövése általában törmelékek nélkül is sikeres. (5) A Dolichoderinae alcsalád fajai
hasonló testfelépítésűek (egy nyélpikkellyel, csökevényes fullánkkal), mint a
Formicinae alcsalád fajai, de hangyasav helyett más, jellegzetes szagú
vegyületeket (a korrektség kedvéért: ciklopentanoid monoterpéneket; akkor
hívjuk őket magyarul „ciklopentanoid monoterpénes” hangyáknak?! 
) fecskendeznek ki a potrohuk végéből. Lárváik nem szőnek kokont a
bábozódáshoz.
A fenti
négy csoport (poneromorf alcsaládok és a másik három alcsalád) tehát a potrohnyél-potroh
szerkezete alapján jól megkülönböztethető egymástól, kivéve a két utóbbi, egy
nyélpikkelyes alcsaládot. Azok viszont szag alapján igen könnyen
megkülönböztethetőek egymástól a gyakorlatban: míg a hangyasav az ecethez
hasonló, savas szagú, a sebeket és a nyálkahártyát izgatja, de gyorsan párolog;
addig a ciklopentanoid monoterpének „büdösek” és a szaguk hosszú időn át a
kezünkön marad. Támpontot adhat még, hogy találunk-e kokonos bábokat, vagy sem,
de megeshet olyan, hogy (pl. magas párában) a kokont szövő hangyák lárvái
mégsem szövik meg a kokonjukat és úgy vedlenek bábbá.
|
|
|
|
|
A poneromorf hangyák jellegzetessége az egy ízű potrohnyél (1), a potroh
befűződése (2) és a fullánk (3) |
A Myrmicinae alcsaládra jellemző a két ízű potrohnyél (1) és a fullánk
(2), a potrohon nincs befűződés |
A Formicinae és a Dolichoderinae alcsaládokra jellemző az egy ízű
potrohnyél (1), nincs potrohbefűződésük és fullánkjuk |
Akit
érdekelnek a „hangyanatómia” mélységei, annak ajánljuk ezt a
videót 
! Végül a korrektség kedvéért még annyit megemlítünk, hogy a hangyáknál az
1. potrohszelvény a torhoz nőtt, annak végén található (áltorszelvény:
propodeum), így a potrohnyelet anatómiai értelemben (alcsaládtól függően) a 2.
vagy a 2. és 3. potrohszelvény alkotja, így a „gyakorlati értelemben vett
potroh” ezért csak a 3., vagy 4. szelvénnyel kezdődik.
Hangyagyűjtés, szállítás és
költöztetés:
Köveket
emelgetve tavasszal, vagy eső után nyáron, viszonylag könnyen belefuthatunk a
kolóniákba és a királynő(i)kbe. Esetleg szükség lehet óvatos „áskálódásra”,
amihez kisásót, de inkább, erős kést, vagy leginkább vésőt ajánlunk. Vannak kisebb kolóniákat képző gubacsokban, kis
faágacskákban fészkelő fajok (pl. Temnothorax,
Leptothorax, Colobopsis), ezért az ilyen ágacskákat, gubacsokat szét lehet
törni, bicskával hasítani (óvatosan: a királynőt ne nyomjuk meg!). A gyűjtéshez
a legjobb eszköz a szippantócső. A hangyák és fiasításuk finomabb, egyedi szintű
pakolására (pl. a formikáriumba való behelyezéskor) is lehet ezt óvatosan
használni, de még inkább egy kis ecsetet, vagy Leonhard csipeszt (beszerezhető börzéken). A szállításhoz szellőző,
sötétben (kerüljük az üvegházhatást!) és hűvösben tartott, jól záródó
műanyag dobozt ajánlunk, vagy befőttes üveget. Csepegtessünk nekik némi vizet a
szállítóedénybe került földre, vagy adjunk nekik nedves vattát, ha úgy tűnik,
hogy száradás fenyegeti őket, DE ne tocsogjanak a vízben! Az edény fedele
legyen kilyuggatva, de persze a hangyák méreténél kisebbre. Esetleg le lehet
takarni erős, sűrű hálóval is a nagyobb lyukakat. A szellőzés különösen a
hangyasavas és a terpénes fajok esetében fontos, mert az rájuk is mérgező,
ilyenkor célszerű a királynőt pár dolgozóval külön szállítani! Az így eltett
kolóniák napokig eltarthatóak. Esetleg lehet nekik betenni gyűrött papírt,
leveleket, ami közt megnyugodhatnak. A költöztetés a formikáriumba (=hangyafarm) egyszerű: ha beöntjük a hangyákat a
száraz és világos kifutóba, a formikárium meg sötétítve és nedvesítve van,
akkor pár napon belül bemennek maguktól a számukra optimális környezetet nyújtó
műfészekbe. Esetleg be lehet tenni óvatosan a királynőt pár dolgozóval és némi
fiasítással a formikáriumba, így könnyebben beköltözik a többség utánuk.
Ugyanezzel a módszerrel lehet egy elhasznált/kinőtt formikáriumból
(megvilágítani, kiszárítani) egy újba (árnyékolni, nedvesíteni) átköltöztetni a
kolóniát, ha megfelelő módon összekötjük őket, pl. csővel.
|
||||||||
|
|
||||||||
|
||||||||
A
királynők tora (általában) tagoltabb és a fejhez képest
arányaiban nagyobb, mint a dolgozóké (mert voltak szárnyaik, lásd fent).
Sokszor a szárnycsonkok is látszanak. Nem feltétlen nagyobbak, mint a dolgozók
(fajtól függ). Sokszor előfordulhat, hogy terméketlen nőstények is levetik a
szárnyukat és ottmaradnak a fészekben. Érdemes ezért a duzzadt potrohú, tehát
petéző királynőket begyűjteni. Nem minden évszakban látszik egyértelműen ez az
állapot, de május körül biztosan.
|
|
|
|
|
A többkirálynős Pheidole desertorum királynői látványosan nagyobbak a
dolgozóknál |
Bár a Gnamptogenys mordax királynője (balra) nem sokkal nagyobb a
dolgozónál, de a tagoltabb tora alapján könnyen felismerhető |
Egy többkirálynős fészekből illik nem begyűjteni az
összes királynőt, de érdemes a duzzadt potrohúakból párat hazavinni, mert
azok biztosan termékenyek |
FONTOS TIPP: Egy hangyásznál mindig
legyen (pl. a pénztárcában) egy kis fiola a vegetációs periódusban, mert sose
lehet tudni mikor jön vele szembe az álmai királynője 
!
Mint
fentebb írtuk, a királynők alapvetően háromféleképp alapíthatnak kolóniát
(könnyen lehet őket nászrepülés után gyűjteni, csak szárnyavesztett
királynőkkel próbálkozzatok): (1) önállóan úgy, hogy kijárnak vadászni
(pl. Myrmica), (2) önállóan úgy, hogy van elég tartalék tápanyaguk és nem vadásznak [pl. a "barna” Lasius-ok (Lasius sstr. alnem), rabszolga Formica-k
(Serviformica alnem), Camponotus-ok, ezek a királynők könnyen
felismerhetőek a fejükhöz képest látványosan nagy potrohukról], (3) szociálparazita módon: más fajokat használnak rabszolgának úgy,
hogy a királynő bemegy a megfelelő „rabszolga” faj kolóniájába és megöli az
ottani királynőt, majd (ha szerencsés) elfogadják királynőnek (pl. sok Formica és Lasius faj).
Azokkal
az önálló államalapítású fajokkal melynek királynői kijárnak vadászni a
kezdőknek nem érdemes próbálkozni. A haladók elhelyezhetik őket egy kis
fészekben, mely egy kifutóhoz van csatlakoztatva, ahová a táplálékot kapják
(lásd lent az Odontomachus sp.
királynő kifutójáról készült képet). Hasonló módon a szociálparazita fajokat is
inkább haladóknak ajánljuk. E két típus királynői felismerhetőek a viszonylag
kis potrohukról. Azok az önálló államalapítású fajok, melyek tartalék tápanyagokból nevelik ki az első dolgozógenerációt,
viszont könnyen (de lassan) hoznak sikerélményt. Ezek nőstényei már
államalapítás előtt is felismerhetőek a fejükhöz képest viszonylag nagy
potrohukról. Őket vattadugóval nem túl szorosan (nincs szellőzés), de nem is
túl lazán (mielőtt berendezkednének kirágják) bedugaszolt üveg fiolába (pl.
injekciós, jól kimosva), vagy kilyuggatott
tetejű Eppendorf küvettába ajánlott
elhelyezni. A fiola akkora legyen, hogy a nőstény kényelmesen meg
tudjon benne fordulni, de kb. belakja (tág térben stresszes állapotba
kerülhet). A fiolát párás, sötét helyen kell tartani [pl. műanyag dobozban, melynek alján vizes konyhai törlőkendő
van, rajta nylon, rajta a fiolák, figyelni kell arra, hogy a vattadugó még
véletlenül se nedvesedjen be (pl. a rácseppenő kicsapódott víztől)!]. Szokás
kémcsőben is elhelyezni ezeket a királynőket úgy, hogy a kémcső végében víz
van, utána vattadugó, utána a királynő(k), utána vattadugó. Ez is egy
működőképes megoldás, de nehezen kezelhető és a vizes vattánál könnyen
berohadhatnak a bábok. Sokan gondolják azt, hogy ha etetik a
„tartaléktápanyagos” királynőket, akkor sikeresebbek lesznek, de ez
tapasztalatunk szerint megzavarja a „bennük futó programot” és sokszor nem
olyan sikeresek, mint a nem zavart és éhező társaik. Ez alól a többkirálynős
fajok kivételek, de őket is inkább bábokkal (lásd alább) érdemesebb segíteni.
Csak keveset (heti egyszer) szabad piszkálni a királynőt, amíg meg nem jelennek
az első dolgozók. Nem csak az első dolgozógeneráció megjelenése szokott
kritikus kérdés lenni, hanem a másodiké is, ugyanis az első generáció apró
méretű (könnyen szöknek!) és rövid életű. Körülbelül a második generáció
megjelenésével el is szoktak pusztulni. Ezért fontos a fiatal kolónia
rendszeres táplálása és esetleg a bábokkal való óvatos segítése. A szociálparazitákkal
azoknak érdemes majd próbálkozni, akik (fel)ismerik a rabszolgafajaikat. Adni
kell nekik pár frissen kelt (világos) dolgozót (esetleg pár öregebbet is, de
azokat figyelni kell, hogy támadnak-e!), de lárvát is. Az utóbbiaktól tud enni
kérni a királynő, ha a dolgozók nem etetik. A nagyon agresszíven viselkedő
dolgozókat ki kell venni. A békésebb dolgozók általában a fészek mélyén
gyűjthetők. Ha a királynőt befogadják, akkor láthatóan megduzzad egy kissé a
potroha, a táplálásnak köszönhetően. Ha így eltelt pár nap, akkor remélhetőleg
nem fogják már bántani a rabszolgák a királynőt. Innentől kezdve lehet óvatosan
növelni a kolónia méretét a rabszolga és/vagy a szociálparazita faj bábjaival.
Nem érdemes a rabszolgák számát kb. 20 dolgozónál többre növelni, mert a
bábokból kikelő szociálparazita dolgozókat a rabszolgák gyakran megölik
mindaddig, amíg valamiért ki nem kel sikerrel pár szociálparazita dolgozó.
|
|
|
|
„Hangyakeltető” műanyag doboz: nedves konyhai törlőkendő (1), rajta nylon
(2), rajta a fiolák és küvetták (3) → |
A doboz fedelét levéve: Camponotus ligniperda királynő fiatal lárvákkal vattadugós üvegfiolában és két Lasius
niger királynő kilyuggatott fedelű
Eppendorf csőben |
A
fentiek alapján a meglévő hangyakolóniákat és többkirálynős fajok királynőit
lehet támogatni a faj más fészkeiből gyűjtött bábokkal. Csak ép bábokat adjunk
nekik és mértékkel (1 dolgozóra/királynőre maximum 5 bábot számoljunk). Nem
érdemes túlzásba esni, mert az felborítja a kolónia fejlődési ütemét. Ezt
inkább csak a kezdeti megerősítésnél alkalmazzuk kb. 10-20 bábbal, illetve az
esetleges tömeges elhullás esetén, hogy visszahozzuk a kolóniát az eredeti
méretére. Arra vigyázni kell, hogy ne kapjanak
ivaros bábot, amelyek általában a dolgozók bábjainál nagyobbak. Ezek a kokont
nem szövő fajok esetében felismerhetőek a dolgozó bábokétól fejlettebb torukról
és a szárnykezdeményeikről. A kokont szövő fajok bábjai a kokonban rejtve
vannak, de a toruk vonalában a kokonok többnyire kiszélesednek. Ha nem vagyunk
biztosak abban, hogy mi fejlődik ki a bábból, akkor nem érdemes megkockáztatni
azt, hogy leterhelünk egy kolóniát a fölösleges ivaros bábokkal.
Öt
fontos alapszabály:
1) SOHA ne érje a fészket közvetlen NAPFÉNY, mert az üvegházhatás miatt pár perc alatt elpusztulnak! Itt figyeljünk
arra, hogy a Nap útvonala és beesési szöge változik az évszakok során, tehát
előfordulhat, hogy egy eredetileg nem naposnak vélt helyre odasüt egyszer csak
a Nap. Ilyenkor elég egy rövid idő ahhoz, hogy az üveg mögötti kis kamrák
felfőjenek annyira, hogy a hangyák megsüljenek benne. Itt megjegyeznénk, hogy a hangyák amúgy is jobban érzik magukat sötét helyen. A formikáriumokat ezért sokan takarják piros fóliával (a spirálkötéshez használt piros műanyag fólia is megfelelő), mert a piros fénytartományt kevésbé érzékelik a hangyák. Persze ebben az esetben se érje közvetlen napfény a formikáriumot!
2) MINDIG legyen egy NEDVES része a formikáriumnak, mert egy nap alatt szomjan tudnak
halni. „Hála” a vízkőnek, a kis kapillárisok idővel eldugulnak a nedvességet
vezető anyagokban (pl. konyhai törlőkendő csíkok, felmosófej fonalak, lásd
lent), ezek egy darabig ecettel kezelhetők, utána csere. Egy idő után a
hangyafarmok is már alig nedvesednek át, így akkor azokat is cserélni kell (lásd alább)!
3) Oda
kell figyelni, hogy NE TUDJANAK
MEGSZÖKNI: pl. elképesztően kis réseken ki tudnak jönni (azokat szilikonos
ragasztóval lehet tömíteni), a műanyag hálókat átrágják (lehet venni pl.
méhészboltokban sűrű fémhálókat), a fedőüveg alá beszorult kosztól, illetve a
cement vetemedésétől létrejött egyenetlenségek miatt a cement és az üveg között
könnyen rés keletkezik, az Ytongot sok faj megrágja, stb... Rendszeres
odafigyelést igényel, hogy hol próbálkoznak a szökéssel!
4) HA MÁS, ERŐSEBB KOLÓNIA HOZZÁJUK FÉR,
ELPUSZTÍTJA ŐKET, ezért is érdemes a réseket figyelni. A más kolónia jöhet
a lakásból [pl. én jártam már meg házi gyepi hangya (Tertamorium caespitum) kolóniával...], vagy egy szomszédos
formikáriumból. Az erős „házihangya” kolóniák ellen körül lehet venni a
formikáriumot vizesárokkal…
5) MINDIG kéznél legyen a SZIPPANTÓCSŐ, mert sose lehet tudni,
mikor kell érte nyúlni...
Fontosabb
formikárium típusok:
1) Két üveglap között megfelelően
összekevert talaj, ami nedvesedik, nem omlik, stb. A hangyák alakítják ki benne
a helyük és általában el is falazzák magukat a szemeink elől…
. A takarítása és nedvesen tartása sem egyszerű.
2)
Olyan üvegcső, amiben épp megtud fordulni a királynő (= a
királynő hossza, tehát nem túl széles!) az egyik vége a kifutóba csatlakozik, a
másik végébe mehet gipsz és vízbe lógatott nedvszívó fonál (pl. konyhai
törlőkendő csíkból). Ez utóbbiakat érdemes inkább külön kis csőbe tenni, melyet
a hosszú csőhöz kis műanyag csődarabbal, esetleg celluxszal lehet rögzíteni.
Így könnyen takarítható lesz a hosszú cső. Az „áradás” elkerülése érdekében
ügyelni kell arra, hogy a nedves rész felé lejtsen kicsit a cső, de a vízszint
lejjebb legyen, mint a cső vége. Ez a típus jó a kisméretű, gyakran gubacsokban
és ágakban fészkelő, fajoknak (pl. Leptothorax,
Temnothorax, Colobopsis) és vastagabb kivitelben a nagyobb fajoknak is, amíg
kicsi a kolóniájuk. Az üvegcső előnye, hogy azon nem találnak rést... 
. Ha bekoszolódik a cső, akkor egy másikat kell bekötni a rendszerbe, a
régit hagyni kiszáradni, az újat nedvesíteni és elsötétíteni. A hangyák
(várhatóan) hamarosan átköltöznek a sötét, párás csőbe a világos szárazból,
majd mehet a koszos az ecetbe, utána meg kaphat némi csapvizes öblítést.
|
|
|
|
Üvegcsöves formikárium: itató (1), üvegcső a hangyákkal
(2), kifutó (3), söröskupak mézes vízzel (4) |
|
3) A „klasszikus” hangyafarm általában cementből
(NEM GIPSZBŐL !!!; az teljesen átázik mindenütt és ezért
nem jó, ezen kívül könnyebben rágják, hacsak nem fogászati) kiöntött
formikárium. Erről sok link található, jó képekkel, de egy fontos trükk nem
derül ki belőlük: Lehet olyat is csinálni, hogy amikor kiöntjük a formikáriumot
(sima, vastag üveglapon, deszkákkal körülvéve, a deszkákat hátulról pl.
téglákkal megtámasztva), akkor az agyagból készített "negatív"nál a
kamrákat összekötő járatait úgy csináljuk meg, hogy az "agyagrúd" alá
kis üvegdarabot rakunk. Ezáltal a járatok felett lesz üveg, ami körül lesz véve
cementtel és a cement az üvegdarabokkal egy síkban lesz (az agyagot dróttal
kell majd kikaparni az üvegdarabok alól). Ez azért jó, mert így egyenként lehet
majd a kamrákat üveglapokkal lefedni, ami elősegíti a formikárium könnyű
gondozhatóságát. A járatok legyenek olyan szélesek, hogy a királynő tudjon
bennük közlekedni, a túl nagy kamrákat nem lakják be, a túl kicsinek a fedelét
könnyen megemelik kosszal. A kamra inkább mély legyen, mint lapos hozzájuk
képest (legalább a legnagyobb egyedek "magasságának" 2-3 szorosa).
Még annyit, hogy itt is legyen mindig nedvesítve egy rész (kb. a formikárium
1/4-e, ez fajtól függ, majd lehet látni, hogy mit szeretnek és aszerint
növelhetjük/csökkenthetjük a nedves rész arányát), aminek sok megoldása van. A
lényeg a nedvszívó fonalon van (az a jó, ha az üveg mellé fektetve átnedvesedik
az üveg és a cement közti rés) és azon, hogy a víz szintje kicsit lejjebb
legyen a formikárium kamráinak aljánál. Arra vigyázni kell, hogy a formikárium
alatti rész jól be tud rohadni. Érdemes ezért csempére, műanyagra vagy
üveglapra, esetleg 3 "kavicslábra" (úgy is lehet kiönteni) tenni! A másik probléma, hogy bár az Ytong fészkeknél részletezetteknek (lásd alább) megfelelően itt is eltömődhetnek idővel vízkővel a mikrokapillárisok és innentől nem lesz megfelelő a nedvesítésük. Ilyenkor új formikáriumot kell önteni..., ami (szerintünk) macerásabb, mint egy Ytong fészket kivésni. Az
ilyen nagy kolóniáknak érdemes alulról fűteni egy kicsit (kb. kézmelegre) a
formikárium egy részét (lehet csinálni grádienst, hogy nedvesebb és szárazabb
rész is legyen fűtött és fűtetlen, hadd válogathassanak). Nem kell, hogy
hőgutát kapjanak, csak a bábok igénylik az enyhe sugárzó hőt és szárazságot.
Erre lehet használni pl. fűtőszálat (jobb állatkereskedésekben kapható), amit
állítható ellenállással le lehet fokozni a hangyák "ízlésének"
megfelelően: figyelni kell, hogy a hidegebb, vagy a melegebb részeken
tartózkodnak-e inkább. Ha valaki ért hozzá, akkor egy kallódó mobiltöltőt, vagy
bármi egyéb tápot rövidre zárhat ellenállásokkal, mi is alkalmazzuk ezt az
olcsó módszert. FIGYELEM(!): tápfüggő, hogy milyen ellenállásokkal szabad
annyira rövidre zárni az adott tápot, hogy az ellenállások langyosra
melegedjenek, és ne legyenek tűzveszélyesek. Ezért az ellenállások
kiválasztását és összeforrasztását bízzuk szakemberre (nem vállalunk
felelősséget az esetleges balesetekért)! Továbbá fontos kihangsúlyozni, hogy a
rendszer érintkezhet nedvességgel, ezért jól le kell szigetelni, pl.
szilikonnal!
|
|
|
Cement formikárium legegyszerűbb készítése: (1): Egy
üveglapon alaprajzot készítünk, úgy, hogy alkoholos filccel körberajzoljuk az
elemeket (a későbbi takaró üveglapokat, az itató „a”-val jelölt fioláját és a
kifutót). (2): Az elemeket eltávolítjuk, lefedjük az üveglapot nem gyűrődő
átlátszó nylonnal, majd az összekötő járatok helyére apró üveglapokat teszünk
(b), hogy az esetleges réseknél ne tudjanak majd kiszökni a hangyák. Ezekre
fektetjük művészagyagból a járatok negatívjait, valamint a takaróüvegek (ha
nincs kedvünk üveget vágni, olcsón kaphatóak 2mm-es üveggel fedett
fotókeretek lecsiszolt széllel) jelölésein belülre a kamrák negatívjait.
Ügyeljünk arra, hogy az agyag a jelöléseket maximum 2 cm-re közelítse meg,
hogy biztos le tudjuk majd fedni résmentesen a kamrákat! A fiolát (a) is
tömjük meg agyaggal és tegyük a helyére. (3): Az elkészült negatívot
körbevesszük deszkákkal, melyeket kívülről megtámasztunk, pl. téglákkal. Ezek
után tetszés szerint szürke, vagy fehér cementtel kiöntjük a negatívot (a
fehér cementen jobban látszódnak a hangyák, de jobban koszolódik, míg a
szürke cement természetesebb hatást kelt). (4): ha megkötött a cement, de még
az agyag nedves (kb. 1 nap), akkor megfordítjuk az elkészült formikárium
vázat és óvatosan lehúzzuk róla az üveget, majd a nylont. (5): Ezek után
fogkefével, dróttal, erős zuhanysugárral kiszedjük az agyagot (a hangyák majd
hatékonyan rá fognak segíteni |
4)
Az Ytong
fészekre az előbbiek nagyjából mind vonatkoznak, de elkészítésük sokkal
könnyebb. Nekünk is NAGYON bevált. A legnagyobb előnye a könnyű munkálhatóság
és, hogy egyenes a felülete, amire könnyű rácsavarozni a vékony (pl.
fényképkeret) üveget, így az apróbb fajok (pl. Lasius, Tetramorium)
ellen is biztonságos lehet, a nagyobb fajok meg nem tudják megemelni az üveget.
Ugyanakkor figyelni kell, hogy tudják-e rágni. Pl. a Pheidole és Camponotus fajok
sikerrel rághatnak bele járatokat, így mindenképp gyakori ellenőrzést igényel
minden egyes új fajnál, pláne eleinte. Van egy Messor minor hesperius kolóniánk (lásd lent), mely szintén
sikeresen rágta be magát az Ytongba, de amióta a belevésett kamrák falát
bevontuk kb. 0,5 cm vastagon fehér cementtel, azóta ezt nem tudják megtenni. Az Ytong másik hátránya, hogy a vízkő kb. 1 év alatt eltömíti a mikrokapillárisokat és emiatt érdemes évente cserélni, de legkésőbb akkor, amikor már látjuk, hogy a hangyák nagyon próbálnak a vizes részek irányába rágni. A formikáriumokat amúgy is érdemes a kolónia növekedésével bővíteni, így évente áttehetjük a hangyákat az eggyel nagyobb, friss Ytong formikáriumba ahelyett, hogy készen kapható műanyag fészkeket (lásd alább) kötnénk össze. Ugyanakkor egy ilyen formikárium elkészítése nem igényel több időt fél óránál és 1000 forintból kihozható, ráadásul olyan járatrendszert lehet bele készíteni, amilyet szeretnénk. A kutatók éjszakáján rendszeresen szoktunk készíteni általános és középiskolás diákokkal Ytong formikáriumot és nagyon szokták élvezni, alig hagyják, hogy segítsünk!
|
|
|
|
Ytong formikárium: a: nedves rongy „önitatóba” (műanyag fiola óvatosan
bevésve az Ytongba) lógatva, b: söröskupak mézes vízzel, c: fűtött rész a
bábokkal. Az Ytongba csavarhúzóval véstem óvatosan a járatokat, majd
rácsavaroztam (a facsavarok könnyen belemennek az Ytongba) a kifutót és az
üveglapot. A kifutó és az üveglap közé bemélyesztettem egy takaró üveglapot,
hasonlóan, mint a cement formikáriumnál (lásd fent „b” jelöléssel). A poros
Ytongot fontos jól lezuhanyoztatni beüzemelés előtt. További részleteket lásd
a videón. |
A tanszékünk
folyosóján kiállított Messor minor hesperius kolónia két
Ytong fészket lakott be. a: önitató (lyukasztott aljú pillepalack közös
tálcába állítva az egyik Ytonggal), b: a két Ytongot összekötő üvegcső, c:
fűtött kamrák, d: műanyag cső köti össze az egyik Ytongot a kifutóval, e:
kifutó (a fehér „kosz” az üvegen a Fluon, mely meggátolja a hangyák
kimászását) |
5) Műanyag formikáriumok: A hangyász webáruházaknak köszönhetően egyre népszerűbb termékek. Ha már kész a sablon (mindegy, hogy 3D nyomtatás, marás, fröccsöntés, stb.), onnantól nagyüzemben, olcsón lehet őket gyártani és nagy árréssel árulni. A korrektség kedvéért leírjuk, hogy az áruk miatt még nem próbáltuk ki őket, hisz sokkal olcsóbban össze tudunk
rakni olyan Ytong fészkeket, amelyek a mi igényeinket biztosan kielégítik. Így tapasztalatlanul írunk velük kapcsolatban pár gondolatot és olvasnánk azok véleményét, akiknek már több, mint 1 éve van ilyen formikáriuma (és nem eladni akarják)! Az biztos, hogy nem fognak belőlük megszökni a hangyák (hacsak nem hagyjuk nyitva a fedelüket), ami a kezdők számára egy igen fontos szempont. Párnapos kiállításra is szerencsés választásnak tartjuk őket, mert a hangyák minden oldalról jól néznek ki bennük és nem fog tudni összerakni egy átlagember egy ilyen jól kinéző formikáriumot. A webáruházak is nem véletlen mutatják be előszeretettel az ilyen fészkekről készült videókat. A hosszútávú működtetésükkel kapcsolatban azonban a nem megfelelő tervezés esetén problémák lehetnek. Ezért mindenképp ajánljuk az alapos utánajárást/utánakérdezést az adott boltok termékeivel kapcsolatban, mielőtt kiadunk ennyi pénzt egy ilyen termékre! A legfőbb kérdések (szerintünk): (A) Kötöttek-e a méreteik és az elrendezésük. Az a későbbiekben gondot jelenthet, ha nem mi formáljuk az igényünknek/lehetőségeinknek megfelelően. Ez persze nem feltétlen baj, de érdemes tudni. (B) Hogy lehet takarítani? Hogy néz ki egy ilyen "kristálypalota", ha a hangyák összepiszkolták?! Bármennyire is hihetetlen, a hangyáknak is vannak "végtermékeik", meg a poneromorf és hangyasavas fajok a kokonok maradványaival szépen teletömködik a réseket. Amúgy meg az összes faj a táplálékállatok maradványaival is szívesen megteszi ezt. Akkor nem jobb már egy Ytong fészekben (melyet idővel nem sajnálunk lecserélni az olcsósága miatt) "gyönyörködni" az ilyen "szemétben", hiszen abban kevésbé szembetűnő?! Itt megjegyeznénk, hogy a kifutók viszont akkor takaríthatóak, ha az aljuk is üveg/műanyag (lásd alább). (C) A legtöbb design általában nem törődik azzal, hogy hogy lehet cserélni rajta a takaróüveget/plexit úgy, hogy tiszta kerüljön az eredeti helyére és a hangyák ne szökjenek meg. Az Ytong fészekkel ezt könnyű megoldani. Általában nem is szoktak a webáruházak tartalék takaróüveget/plexit mellékelni. (D) Aki hangyákat szeretne tartani, gondolom járt már állatkereskedésben. Ismerős egy olyan párbeszéd az eladó és egy másik vevő között, hogy a vevő vesz egy 10 literes akváriumot és 3 vitorláshalat és az eladó nem mondja, hogy ki fogják nőni? No, a kis műanyag formikáriumokba is gyakran tesznek bele olyan fajokat, melyek hatalmas kolóniákat képeznek. Nincs is jobb üzlet annál, minthogy egy kolónia mellé eladjanak minél több ilyen fészket, melyeket sorba lehet kötni. És ez hogy néz amúgy ki?! Emiatt csak kis kolóniákat képező fajoknak (pl. Serviformica fajok, Camponotus lateralis, lásd alább) tudjuk ajánlani. (E) Itatás?! Esőerdei fajoknak a legtöbb típus semmiképp sem ajánlott a párás kifutón kívüli tartásra! A legtöbb esetben szivacsot ágyaznak a plexi egy részébe, melybe lehet vizet fecskendőzni. Vagy eltaláljuk a mennyiséget vagy nem. És ha elmegyünk nyaralni?! Az Ytong/cement formikáriumok mellé oda lehet állítani egy tálcába egy kilyukasztott aljú palackot önitatónak. A műanyagnál megkérünk majd egy szomszédot a rendszeres fecskendőzésre?! És mi történik, ha túl sok vizet nyom oda (lásd a következő pontot)? Amúgy a vízkő majd idővel eltömíti a szivacsot és esetleg vehetjük jó pénzért a következű műanyag kütyüt. Ja, és a vízkő kiválik majd a résekbe, mely szintén érdekesen mutat egy ilyen "kristálypalotában". És a vízkő nem karcolja össze a műanyagot (pl. amikor megpróbáljuk takarítani a fészket)?! Persze lehet adni desztillált vizet is a hangyáknak, de akkor nem jutnak ásványi sókhoz. (F) Mi történik, ha véletlen víz kerül a műanyag kamrákba?! A cement és Ytong fészkekben rövid időn belül felszívódik a kifolyt víz, mielőtt a hangyák belefulladnának. Egy ilyen viszonylag zárt műanyag fészekben nehezen tud elfolyni/elpárologni a víz és belefulladhatnak a hangyák. Az lehet igazán dühítő, amikor ez a királynővel történik meg, aki általában a mélyebben lévő kamrákban szokott tartózkodni, márpedig a víz lefelé folyik! MÉG PÁR GONDOLAT: Vannak eladók, akik azzal árulják ezeket a műanyag fészkeket, hogy a hangyák belebetegednek, ha a fészkük szemetes és csak a műanyag a tuti megoldás ilyen szempontból. Miért is?! Máshová nem szemetelnek? A hangyák nem buták és tudnak takarítani! Nagyon is! A lényeg, hogy ami szemetet kihordtak a kifutóba, azt időnként kiszedjük! Egyébként ha feltétlen minden oldalról látni szeretnénk a hangyákat, akkor össze is tudunk kötni üvegcsöveket/kémcsöveket szilikon csövekkel, amelyeket lehet cserélni, ha már nagyon koszosak, illetve könnyen tudjuk ezt a rendszert bővíteni, ha már kinőtték.
Ezen kívül készülnek formikáriumok fából, égetett agyagból
stb., de az utóbbit nehéz pontosan megcsinálni és égetés
közben torzul annyit, hogy a hangyák kiszökhessenek (saját tapasztalat egy fazekasnál megrendelt kísérleti formikáriumsorozattal kapcsolatban). A fával meg szintén az a
baj, mint a talajjal, hogy rágják és eltakarják az üveget a farágcsálékkal.
Ezen kívül penészesedhet is a be nem lakott része. Kapható még a csak játéknak
nevezhető zselés hangyafarm. A kolóniák hosszú távú tartására nem alkalmas. Ha
valaki ilyenbe szeretné tenni a hangyákat, gondolja át, hogy szeretne-e
kocsonyából készült házban lakni és csak azt enni 
. Amúgy a cement, Ytong, és a nem túlvariált műanyag és
fa formikáriumok fedőüvegéből nem árt egy tartalék (a túlvariáltak olyanok,
mint egy modern kocsi: addig jók, amíg nem kell hozzájuk nyúlni ). Egyrészt törés esetére, másrészt, ha bekoszolódik az
üveg, akkor a csavarok levétele után a koszos üveget le lehet tolni óvatosan
(közben ellen kell tartani, mert a súlya alatt billen!) a tiszta
„csereüveggel”. Itt fontos megemlíteni, hogy a formikáriumokat jobban el lehet
helyezni általában egy függőleges felületen, de így nehezebben kezelhetőek, és
könnyebben is koszolódik az üveglapjuk, mint a vízszintes verzióké.
A
kifutó a legtöbb faj esetében legyen jól szellőző (az esőerdeiek esetében
viszont zárt, hogy párás maradhasson; ezt lejjebb, az esőerdei fajoknál fejtjük
majd ki bővebben). Erre jók a már említett fémhálók, de van egy Fluon© nevű folyadék, amivel be lehet
kenni a műanyag doboz falát és attól csúszik. Ezen sok (főleg nagyobb) faj nem
tud átmenni, de erre is oda kell figyelni. Sajnos a folyékony Fluon maximum egy
évig őrzi meg a frissességét (ha hetente óvatosan meg van rázva!!!), így hangyákat áruló webáruházaknál, vagy nagyobb mennyiségben speciális nyugati laboratóriumi
vegyszerboltokban lehet rendelni. Fontos tudnivaló, hogy vékonyan és gyorsan
kell kenni, mert gyorsan szárad és a vastagodásokon, illetve félig száradt
Fluon felkenésével létrejött gyűrődéseken, valamint a karcolásokon meg tudnak
kapaszkodni a hangyák. Ha már megszáradt, ne érjünk hozzá, ne érje víz, stb, mert hatását veszti! A pára se tesz jót neki, így csak szellőző tetővel fedjük a Fluonnal bekent kifutókat! Figyelem: a ruhából csak az ecetes olló szedi ki ! Fluon híján lehet kenegetni vazelinnel is a kifutó oldalát, vagy
hintőpor-alkohol 1:1 keverékkel. Ezek azonban napi szintű odafigyelést
igényelnek, mert a hangyák előbb-utóbb bepiszkolják a vazelint, vagy lekaparják
a hintőport. Kifutónak amúgy leginkább egy nem szögletes, vagy lekerekített
sarkú műanyag dobozt ajánlunk, ami ugyan nem feltétlen esztétikus, de ha jól be
van kenve Flounnal, akkor nem tudnak rajta feljönni a hangyák. Igaz, hogy az
üvegen kevésbé tudnak megkapaszkodni, mint a műanyagon, de az üvegek
ragaszásainál, a sarkokban nagyon hamar megtalálják a kapaszkodót és a kiutat.
Mindenesetre fajfüggő, hogy mennyire ügyesen másznak fel függőlegesen, de aki
nagyon biztosra szeretne menni, annak a kettős védelmet javasoljuk: Fluonos
fal+fémhálós tető! Ha azonban a kifutó fedele zárt, akkor célszerű a kifutó
falára/tetejére készíteni egy pár cm átmérőjű, bedugaszolható „ajtót”,
melyen be tudjuk helyezni a megszökött hangyákat, de nem annyira nagy, hogy a
kinyitásukkor több hangya szökik meg, mint amennyit mi visszateszünk. A kifutók alját sokan szeretnék beborítani természetesnek ható anyaggal. Ezekkel a legnagyobb probléma, hogy nehezen takaríthatóak. A mézes víz például jól beléjük tud ivódni és meg tud penészesedni. Ezen kívül a homokot pl. behordják a hangyák a fészekbe és elbarikádozzák magukat a szemünk elől.
Mindezek
alapján a fantáziánkra és igényességünkre, no meg a pénztárcánkra van csak
bízva az, hogy milyen hangyafarmot építünk. Érdemes szétnézni az ötleteléshez
pl. ITT
és ITT is, de legyünk kritikusak, hogy vajon melyik működhet a
gyakorlatban: nem szabad berohadniuk, kell tudni takarítani/cserélni az
elemeket, a hangyáknak jól kell érezniük magukat bennük és nem is szabad
megszökniük. Az elkoszolódásról keveset szoktak írni, pedig fontos probléma,
hiszen sok hangyafaj a szemetet a formikárium nem használt kamráiban helyezi
el, amelyben gyakran megtelepednek atkák. És itt lenne egy kérdésünk: vajon
miért van az, hogy a legtöbb jól kinéző formikárium úgy van lefotózva, hogy
nincs is benne hangya, vagy látszik rajta, hogy újonnan tették beléjük a
hangyákat (nincs elkoszolódás az üvegen, stb)?!
|
|
|
|
Takarításra érett formikárium fedőüvegek (Messor
minor hesperius) |
|
Végezetül
bemutatunk két, általunk a laborban nagyüzemi tartásra alkalmazott módszert,
melyek alkalmasak lehetnek az „elfekvő” kolóniák elhelyezésére is:
|
|
|
|
Egy műanyag ételhordós doboz tetejének a közepét kivágtuk, így tudjuk
gondozni a hangyákat, de a nyílás körül a doboz tetejének az alját bekentük
Fluonnal (1), hogy ne tudjanak kijárni a hangyák (a Fluonon fejjel lefelé
nehéz megmaradni még egy hangyának is |
Fluonnal bekent oldalú kis műanyag doboz (patikákban kapható vizeletes
pohár) aljára tettünk ú.n. nedvesíthető Oázis anyagot, melyet virágboltokban
lehet kapni (van belőle száraz verzió is szárított virágokhoz, az nem jó!).
Ebbe kaparhatunk is pár járatot, de a hangyák is megteszik, ha egyenetlen az
alja és aláfészkelnek. Sokáig tartja a nedvességet, így ritka odafigyelésnél
is jól működik. (A kép kedvéért az Oázist felfordítottuk, hogy látszódjanak a
hangyák által készített kamrák.) |
A
hangyák az éhezést jobban bírják, mint a szomjazást, ezért egy átlagos
elutazást ki tudnak bírni, max. érdemes betenni a kifutójukba egy kockacukrot.
A legtöbb fajnak szénhidrátra (cukrok és/vagy magvak, fajfüggő) van szükségük,
néhánynak még zsírokra is (szalonnabőr, olajos magvak). Ahhoz, hogy jól
fejlődjön a kolónia, fehérjére van szükség, mert azon nőnek a lárvák; a
szénhidrát inkább az imágók „üzemenyaga”. Fehérjének legjobban beszerezhető
tücsök, sáska, csótány, muslica, esetleg lisztbogár báb (de a lisztkukacot
nemigen szeretik). Ezeket érdemes nagyobb tételben megvenni és vitamindús
táplálékkal etetni, és majd (hogy ne adjanak át esetleg fertőzést!!!) lefagyasztani.
Ezen kívül 20-30%-os mézes vizet is kell adni nekik (bár pl. a Messor és Harpegnathos fajok nem eszik), mert abban sok vitamin és nyomelem
van, de ne kapjanak sokkal többet annál, mint, amit hamar megesznek, mert
beleragadhatnak. Emellé néha érdemes adni 20-30%-os cukros vizet is (a méz
nagyon jó, de a benne lévő cukrok nem feltétlen minden hangyafajnak
elégségesek). „Tányérnak” söröskupakot 
lehet rakni a kifutóba, mert az
könnyen kivehető és takarítható. A maggyűjtő fajoknál kell próbálkozni olajos
és lisztes magvakkal is (kanári magkeverékben van mindkettőből bőven és
kapjanak fűmagot is), hogy bejön-e nekik valamelyik (fajtól függ). A mézet
lehet adni nekik kb. kétnaponta, cukros vizet hetente, rovarokat kb. hetente
kétszer (a poneromorfoknál napi szinten), de ezt ki kell tapasztalni. Ismert
egy laboratóriumban sokat használt főzhető táp („Bhatkar diet”), melyet le lehet fagyasztani:
|
Hangyatáp recept (Bhatkar diet) |
Ezt
persze kevésbé szeretik a hangyák, mint a természetes táplálékot és mellé
mindenképp kell egyéb fehérjeforrás a kolóniák sikeres növekedéséhez, de
kiegészítésnek érdemes vele megpróbálkozni. Minél „multibb” vitamin+nyomelem
kapszulát és esetleg egy kevés tengeri sót adjunk hozzá, de mindenképp legyen
benne A + B1,2,6,12 vitamin.
A
poneromorf hangyák és a Myrmecinae
alcsalád fajai kevésbé bírják az éhezést (kicsi a potrohuk), de sokszor
szeretik magvakat, különösen az olajosakat, ezáltal lehet nekik tartalékot
felhalmozni. A Formicinae és a Dolichoderinae alcsaládok fajai viszont sok táplálékot tudnak tárolni a potrohukban, őket akár hetekig is magukra hagyhatjuk, ha előtte jól megetetjük őket és
megoldjuk a távollétünk alatti folyamatos nedvesítést.
A folyamatos nedvesítésre a legegyszerűbb megoldás
egy mélytányérba állított pillepalack, melynek az oldalának legalján vágunk egy
kb. 1 cm2-es lyukat, majd ebbe az önitatós tányérba lógatjuk a nedvesítő rongyokat.
|
|
Nedvesítés
megoldása az üvegcsöves formikárium példáján: (1): vízzel teli doboz (ha nem
jön eléggé a víz, be lehet vágni az aljába egy kis rést/meg lehet emelni egy
oldalon egy drótdarabbal), (2): Petricsésze/tányér, (3): konyhai
törlőkendő/felmosófej csík, (4) kis üvegcső darabban fogászati gipsz, (5):
cellux, (6): külön nagy üvegcső, amiben a hangyák vannak Ha
elutazunk, akkor a doboz helyére be lehet állítani önitatónak egy nagyobb
pillepalackot, az oldalának legalján vágunk egy kb. 1 cm2-es
lyukat Az Ytong és cement
fészkek esetében a rongyokat az üveglapok mellé lehet fektetni és onnan
belógatni a vízbe Lásd még
fent a képeket a cement és az Ytong formikáriumokról |
Végezetül
megemlítenénk, hogy a kifejlett hangyáknak bár vannak rágóik, de a szájszervük
nyaló szájszerv, így csak folyékony formában tudják felvenni a táplálékot.
Ezért fontos a számukra, hogy kapjanak édes nedveket és/vagy nem kiszáradt
rovarokat, amely testnedveit tudják nyalogatni. A maggyűjtőknek is kell pár
nedves kamra, hogy ott beáztathassák a magvakat. A lárvák azonban rágó
szájszervűek, ők ezért a szilárdabb táplálékot is el tudják fogyasztani, és
sokszor ők öklendezik vissza az így előemésztett táplálékot a dolgozóknak.
Szerencsém
volt a ’90-es évek eleje óta a legtöbb hazai hangya fajcsoport képviselőinek
tartását kipróbálnom. Ezen kívül a mediterráneumból is gyűjtöttem kolóniákat
tartásra és rendeltem/gyűjtöttem is több egzotikus hangyakolóniát. Az így
szerzett tapasztalataim alapján kiválogattam azokat a fajokat, melyeket (ezek
közül) bátran merek ajánlani. Van pár, amúgy közkedvelt csoport, melyek tartása
nem sok sikerélményt, de annál több csalódást okoz. A hazai fajok közül, meg
úgy általában is a Camponotus fajok
hosszú távú tartása nem szokott működni. Körülbelül egy évig vegetálnak, eléggé
inaktívak, majd elkezdenek elhullani. Hasonló módon a levélnyíró hangyák
tartásáról is megpróbálok mindenkit lebeszélni. Egyrészt nem látni bele a
fészkükbe, hisz az egy gombatenyészet, másrészt a táplálékul szolgáló gombájuk
pára- és hőmérsékletigénye nagyon szűk tartományban mozog. Ha valami
rendszerhiba miatt (pl. lecsapódik a távollétünkben a biztosíték) a termosztát,
vagy a párásító rendszer nem üzemel, akkor a gombatenyészet tönkremegy és a
hangyák lassan éhen halnak. A Koppenhágai Egyetem társas rovaros
kutatócsoportjánál eltöltöttem két évet. Ott pincék voltak berendezve az
általuk tanulmányozott levélnyírók számára. Hosszas értekezletek folytak arról,
hogy mikor ki felügyeli (Karácsony napján is!) a párásító rendszert és a
termosztátot és honnan kerítenek nekik permetmentes friss leveleket a tél
közepén.
Még két
fontos szempont volt az ajánlott fajok kiválasztásánál: (1) a kolóniák mérete
és, (2) hogy ne szökjenek könnyen. Egy nagy kolóniát képző fajnak nagy
helyigénye van. Ha nem tud a kolónia megnőni, akkor az a pusztulásához vezet. A
hazai fajok közül pl. a növényi törmelékből fészket építő vöröshangya fajok
(amelyek fészkei amúgy védettek!, lásd alább) ilyenek. Találkoztam élőben az Oecophylla smaragdina levélszövő hangya
kolóniáival is. Ennek, az amúgy lenyűgöző, zöld hangyának egy kolóniája egy
egész parkot ural, időről időre újabb ágakon szövi össze a leveleket. Ez azt
jelenti, hogy egy teljes üvegház kéne a tartásukhoz, benne több bokorral, de
inkább fával.
Az
esetleges csalódások elkerülése végett írom, hogy fogságban a hangyák nem olyan
aktívak, mint azt a mesék alapján 
elvárnánk tőlük és sokkal kisebb
helyet lak be egy kolónia, mint elsőnek gondoljuk. Ezek ne keserítsenek el
senkit, ők ilyenek, mi ruházzuk fel őket a saját elképzeléseinkkel!
FIGYELEM! Ha rendelünk kolóniát, azt ne fagyos, vagy forró időben tegyük, hacsak nem vállal a bolt garanciát a lehullott kolóniával kapcsolatban, vagy nem oldja meg a biztonságos szállítást! Ezen kívül kérjünk fényképet a kolóniáról! Ha fiasítás nélküli a kolónia, akkor kérdezzünk rá ennek az okára!
Hazai fajok:
Mielőtt
vásárolunk trópusi fajt, érdemes gyakorlatot szereznünk a hangyatartás
mélységeiben pár hazai fajjal. Velük viszont az a baj, hogy télen telelnek...
Ez egyrészt azt jelenti, hogy télen nem látjuk őket , másrészt a teleltetést nehéz jól eltalálni. Ha viszont nem teleltetjük
őket, akkor felborul a kolónia éves ciklusa és általában a királynő egy idő
után nem petézik, így a kolónia vegetál. Mintha „kialvatlan” állapotba
kerülnének. A teleltetés időzítése fajfüggő (pl. hegyi erdőben, vagy déli
lejtők sziklagyepein él a faj), de körülbelül azt lehet mondani, hogy a fűtést
szeptember végével le kell kapcsolni és a hangyákat jól megetetve október
végével be kell rakni 1-10 °C-os hűvösre helyre (pl. garázs, pince). Március
végén elő kell venni őket, persze sok ennivalóval kell őket ellátni és egy
héttel később be lehet kapcsolni a fűtést. A telelés alatt nem kell táplálékot
adni nekik (ha ügyesek vagyunk és nem aktívak!), de ügyelni kell, hogy ne
száradjon ki mindenütt a formikárium és ne fagyjon meg! Teleltetés közben
könnyen lecsapódik a pára, ami penészesedést okozhat, ezért sem érdemes
fölösleges táplálékot betenni a hangyáknak.
A hazai
fajok közül leginkább az alábbiakat ajánljuk:
Messor structor (arató, vagy maggyűjtő hangya; Myrmicinae): Kopárabb, napsütötte, szubmediterrán élőhelyekre jellemző.
Az egyik legkorábban (március körül) rajzó hangyafajunk. Előnye, hogy
viszonylag nagyméretű, sokak szerint szép , a dolgozók polimorfak és, hogy a magot felhalmozza, ezért sokáig magára
hagyható. Eléggé nagy, de még elhelyezhető méretű kolóniákat képez. Ideális
hangya ezért azoknak, akiknek van helyük és sokat utaznak. Lisztes és olajos
magvakat is igényel és persze rovart, de cukros/mézes vizet nem. A
formikáriumnak mindenképp legyenek teljesen száraz, lehetőleg fűtött kamrái is,
hogy a magvakat oda tudják hordani (nedvesen ugye kicsíráznak...), de kellenek
nedves kamrák is a fiasításnak és azért, hogy ott be tudják áztatni a magvakat,
mielőtt elfogyasztják azokat. (Lásd még lejjebb a „Messor fajok” bekezdést.)
|
|
|
|
Messor structor, minor dolgozó |
Messor structor, maior dolgozó |
Temnothorax fajok
(Myrmicinae): Leginkább erdőkben találkozhatunk velük. Előnyük, hogy kis
kolóniáik elférnek egy vékony üvegcsőben, így kis helyen el lehet helyezni
őket. Másik előnyük, hogy könnyen begyűjthetőek: fel kell törni pár keményebb,
földön fekvő tölgygubacsot, esetleg földön fekvő makkot, de lehet gallyakat is
törögetni és előbb-utóbb belefutunk egy kis kolóniába. A hátrányuk, hogy nagyon
kicsik. Azok kedvéért, akik követik az akvarista divatot: igazi „nano” hangyák 
a kis méretük és kis helyigényük
miatt. Apró rovarokat és igen kis mézes/cukros vízcseppeket kell adni nekik.
|
|
|
|
|
Egy sárga Temnothorax faj (a királynő felül) |
Egy barna Temnothorax faj |
Egy teljes Temnothorax kolónia elfér egy
tölgymakkban |
Barna Lasius
fajok (Lasius s.str. alnemzettség, pl.: L. niger, L. alienus, L. paralienus,
és a vörös torú L. brunneus és L. emarginatus; Formicinae). A
legközönségesebb hangyák közé tartoznak. Levéltetű kolóniákon általában velük
futunk össze. Előnyük, hogy nyáron nagy tömegekben rajzanak, különösen
június-július fordulóján a L. niger,
az eső előtti szélcsendes napokon. Rajzás után könnyen lehet gyűjteni frissen
párosodott, szárnyavesztett nőstényeket. Ezek gyűjtésénél azonban figyelni kell
arra, hogy ha hirtelen kerülnek szűk helyre, akkor azt telenyomják hangyasavval
és lebénulnak. Ha ezen a kritikus pár percen sikerrel túlvagyunk, akkor könnyű
kineveltetni velük az első dolgozógenerációt. Arra ügyelni kell, hogy ezek még
igen aprók és könnyen szöknek, ezért érdemes nekik adni nyár végén dolgozóbábot
(ekkor nincs ivaros báb). Ősszel a lárváik aprók maradnak és bevárják egymást,
nem nőnek tovább. Ezek az áttelelő lárvák viszont tavasszal nagyon gyorsan
nőnek, így akkor bőséges táplálékra lesz szükségük. A rovarok és a mézes víz
mellett mindenképp kell nekik cukros víz is, mert a répacukrot tudják igazán
hasznosítani (de a mézben vannak nyomelemek). Igen nagyra tudnak nőni a
kolóniáik. Tartásuk könnyű, de könnyen is szöknek.
|
|
|
|
|
Barna Lasius dolgozók |
Barna Lasius királynő |
…és egy régi kép a két kaszt méretarányáról |
Rabszolgahangyák (Serviformica alnemzettség, pl. Formica fusca, F. cinerea, F. cunicularia
és F. rufibarbis; Formicinae). A
természetben magányosan bóklásznak, és ha találnak ennivalót, rohannak vele
haza, tehát nem őrzik a táplálékforrásokat. A nevüket onnan kapták, hogy sok
szociálparazita faj használja őket rabszolgának. Bár közönséges fajok, a
frissen párosodott királynőikbe nehéz belefutni. Ugyanakkor a fészkeiket
megásva könnyen találhatunk királynőt, mert többkirálynősek. A kolóniáik mégse
nőnek kezelhetetlenül nagyra. Méretük ideális ahhoz, hogy lássuk is őket és ne
szökjenek meg a kisebb réseken. Ugyanakkor fürgék, így ha nem vigyázunk,
könnyen szöknek az etetésnél. Igénytelenek, kolóniáik gyorsan növekednek, így
kezdőknek legbátrabban őket javasoljuk. Érdemes egy kamrát fűteni nekik, de
anélkül is elvannak. Kapjanak rovart és mézes/cukros vizet is.
|
|
|
|
Egy fekete… |
…és egy vöröstorú rabszolgahangya |
Mediterrán fajok:
Kell
nekik fűtött kamra és teleltetést igényelnek késő novembertől késő februárig,
kb 15 °C-on.
Aphaenogaster
testaceopilosa fajcsoport (pl. A.
senilis; Myrmicinae). A rabszolgahangyákhoz hasonlóan magányosan
gyűjtögetnek. Viszont nem csak rovarokat és édes cseppeket, hanem (főleg
olajos) magvakat is. Hosszú lábaikkal majdnem úgy rohangálnak a forró
felszínen, mint a Cataglyphis fajok,
de kolóniáik kisebbek így e nagy helyigényű hangyákhoz képest eltarthatóak egy
pár kamrás formikáriumban és egy viszonylag nagy kifutóban.
|
|
|
|
|
Aphaenogaster senilis |
||
Messor fajok (pl. M. minor hesperius, M. barbarus; Myrmicinae). Polimorfak (lásd a képet feljebb a hangyakasztoknál),
sokat mozognak és a magraktárként működő kamráik szintén látványossá teszi
őket. Tartásuk hasonló a hazai M.
structor-éhoz (lásd feljebb), de nem igényelnek nagy teleltetést. Ősszel
rajzanak és az áttelelő nőstények tavasszal kezdik kinevelni az első
dolgozógenerációt. Ez a jól programozott teleltetés nélkül nem szokott működni.
Próbálkoztam már azzal is, hogy ősszel a lepárzott nőstényeknek adtam bábokat
és a kitelő dolgozókkal együtt teleltettem őket, de tavasszal nem kezdtek el
petézni. Ezért érdemes afrikai populációból beszerezni minimum pár 10
dolgozóval rendelkező királynőt, így a kolónia már nem igényel teleltetést. A M. minor hesperius kolóniánkat immár öt
éve tartjuk teleltetés nélkül. Kb. 30 dolgozóval érkeztek és egy évre rá már
két, üvegcsővel összekötött Ytongban tudtuk csak őket elhelyezni (lásd a képet
feljebb az Ytong fészek leírásánál). Ezek szerint nagy falfelületeket is be
tudnak lakni, de sajnos a függőleges üvegfelületeket hamar összepiszkolják.
Ilyen szempontból szerencsésebb választás a vízszintes elhelyezés, vagy
rendszeres takarítással/koszos takaróüveggel kell számolnunk (lásd fent a
koszos kamrákról a fotót). Az Ytongba berágták magukat, ezért be kellett vonni
cementtel a kamrákat, azóta nem történt hasonló „baleset”.
|
|
|
|
|
Messor minor hesperius, maior dolgozó |
Részlet a kolóniánkról |
Két héttel takarítás után… |
Camponotus lateralis (Formicinae). Bár nálunk is előfordul a szubmediterrán élőhelyeken, de a
mediterráneumban sokkal gyakoribb. A vöröstorú Crematogaster fajokhoz igen hasonló megjelenésű, mert azokat
utánozza. Kis kolóniái általában száraz fában találhatóak. Ezért nem igényelnek
nagy nedvesítést: elég csak egy kis nedves kamra a számukra, vagy csak egy
vattával bedugaszolt vizes fiola a kifutójukba. A legfontosabb táplálékuk a
mézes és cukros víz, de persze rovarokat is kell adni nekik. A nagyobb
dolgozóik a potrohukban nagy mennyiségű vizet és táplálékot tudnak tárolni, ami
nagyon látványossá teszi őket. Kivételes módon, ez egy hosszú távon is sikerrel
tartható Camponotus faj.
|
|
|
|
|
A Camponotus
lateralis kolóniánkat sikerrel
tartottuk egy Ytong fészekben, majd egy „baleset” folytán megszöktek és pár
hónap múlva megtaláltuk a fészkeket a számítógép billentyűzetében
(nedvesített kamra nélkül |
||
Esőerdei fajok:
Az
esőerdőben kiegyenlítetten magas a páratartalom, és bár magas a hőösszeg, de kicsi
a hőingás. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincsenek ott olyan
szélsőségesen magas és alacsony hőmérsékletek, mint nálunk, különösen nem a fák
árnyékában, a talajszinten, de egyenletesen kb. 20-30 °C között van a
hőmérséklet. Emiatt a szobahőmérséklet a legtöbb esőerdei faj számára
optimális. A magas páratartalomra azonban oda kell figyelnünk, mert
különben a peték és bábok nem kelnek ki sikeresen. A párásítás legegyszerűbb
módja az, ha a fészek a kifutójukban van elhelyezve és a kifutó fedett. Szellőzésnek
éppen elég annyi, amennyit a nyitható tető/ajtó rései biztosítanak, illetve a
napi etetés alkalmával úgyis ki kell nyitni a kifutót és ezáltal
„kiszellőzetjük” ezt a kis teret. A kifutó alján legyen egy kb 5 cm-es
gipszréteg, melyet nedvesen kell tartani, de úgy, hogy ne tocsogjon a vízben.
Mindez tökéletesen biztosítja a szükséges páratartalmat. A gipszet lehet
tőzeggel keverni, vagy azzal vékonyan fedni (csak vékonyan, hogy ne költözzenek
bele a hangyák), de arra számítsunk, hogy a hangyák behordják a nedves tőzeget
a fészekbe és „elfalazzák” magukat a szemünk elől. Ezért érdemes a fészket
könnyen takaríthatóra kivitelezni, mivel azonban a fészek a kifutóban van,
ezért nem érdemi szempont a tervezésnél, hogy ki tudnak-e szökni belőle a
hangyák. A fészket szárazon kell tartani, különben a bábok berohadnak az amúgy
is magas páratartalomban. Mi az Ytong fészkeinket a sarkokba szoktuk betenni és
üveglapot teszünk a gipsz aljzat és az Ytong fészek közé, hogy ne nedvesedjen
át az Ytong. Itt arra kell figyelni, hogy ha nem egyenletes a gipsz felszíne,
akkor beköltöznek az üveglap és a gipszaljzat közötti résekbe a hangyák. Ezért
az ilyen réseket érdemes betömíteni gipsszel. Persze nemcsak Ytong, hanem akár
akril fészket is betehetünk a kifutóba, a lényeg, hogy száraz legyen, és ne
penészedjen be (pl. ha nem jól megválasztott fából készül). Egy ilyen kifutót
szépen be lehet rendezni megfelelő faágakkal, növényekkel, stb., mint ahogy a
nyílméregbékák terráriumát is. Azonban minél több a díszítőelem, annál jobban
el tudnak bújni a hangyák és annál nehezebben kezelhető a kifutó. A takarításra
azonban találtunk egy nagyon jó megoldást. Nem mi takarítjuk ám a kifutót,
hanem beszórunk egy adag trópusi ugróvillást
és ászkarákot
a kifutóba és ők szépen eltakarítanak mindent helyettünk
, még a már rothadásnak indult döglött eleségállatokat is! Ha már egyszer
beoltottuk velük a kifutót, onnantól fenntartják magukat, szaporodnak (hacsak
be nem száradnak). Hogy ezek a lebontók jól érezzék magukat, kell egy vékony
tőzegréteg a talajra, meg esetleg némi olyan rés, ahová ők be tudnak bújni, de
a hangyák a méretüknél fogva már nem. Egyébként nagyon sok látványos esőerdei
hangyafaj van a poneromorf hangyák között, amelyeknek a sikeres bábozódásukhoz
(lásd fent) elengedhetetlen némi törmelék, így pl. tőzeg.
Odontomachus sp. (Ponerinae). A világ legtöbb esőerdejében előfordulnak. Jól látnak.
Viszonylag nagyméretűek, de a kolóniái csak kb. 100 fősek, így könnyen és jól
elhelyezhetőek viszonylag kis helyen is. Poneromorf hangyák lévén szükségük van
némi törmelék jelenlétére ahhoz, hogy a lárvák sikerrel bebábozódjanak.
Magányos vadászok, de édes nedveket is nyalogatnak. A legtöbb faj a
talajszinten mozog, bár vannak fákon fészkelő fajok is, igaz azok az ágakon
vadásznak hasonló módon, mint a talajszinten élő rokonaik. Nagyon jellegzetes
és látványos, ahogy a talajra lelapulva lassan kúsznak, miközben az egyedi
rágóikat széttárják. Ha valami kisebb rovar a rágóikhoz közel kerül, akkor azokat
a világ leggyorsabb ismert állati mozgásával(!) összecsapják, majd az elejtett
zsákmányt a fullánkjukkal megszúrják. A rágóik összecsapásával magasra is
tudnak ugrani. Nekem egy kollégám hozott egyszer Panamából egy fekete Odontomachus királynőt. Először egy kis
fedett dobozban helyeztem el, ahol a nedvesen tartott gipsz aljzatban ki volt
alakítva a számára egy üveggel fedett, de kijárattal rendelkező kamra. A kamra
aljának egy része maga a doboz feneke volt, így ott száraz maradt a bábok
számára. A kifutóban volt egy vattával bedugaszolt vízzel teli Eppendorf cső
itatónak meg egy söröskupak pár csepp mézes vízzel. Napi szinten kapott kisebb
döglött rovarokat, leginkább „légyméretű”ként árult fagyasztott tücsköt, és
persze elmostam a söröskupakot és kapott újabb pár csepp mézes vizet. A vizet
és a vattát az Eppendorf csőben hetente cseréltem. Az első dolgozók két
hónappal a begyűjtés után jelentek meg. Ekkor kaptak átmenetileg egy Ytong
fészket nedvesített, valamint száraz-fűtött kamrákkal és kifutóval. Fél évvel
később már teljesen felerősödött a kolónia (kb. 50 dolgozó). Ekkor már napi 1-2
fagyasztott kis tücsköt, legyet, széttört lisztbogárbábot, illetve hernyót
kaptak. Sajnos költözés miatt nem tudtam ekkor elkészíteni a nekik megfelelő
helyet (párás kifutóban a fészek) és az Ytong bevízkövesedése miatt csökkent
azon a nedves terület aránya, majd hirtelen lehullott a kolónia. Ezért is
ajánljuk az esőerdei fajok fészkét magában a párás kifutóban elhelyezni.
|
||||||||
|
|
||||||||
|
||||||||
Harpegnathos venator (Ponerinae). Délkelet-Ázsiában őshonos. Viszonylag nagyméretű, de a
kolóniái csak kb. pár 10 fősek, így jól láthatóak és elhelyezhetőek viszonylag kis
helyen. Jól lát. A rágóik nagyon látványosak, előre nyúló. Poneromorf hangya
lévén szükségük van némi törmelék jelenlétére ahhoz, hogy a lárvák sikerrel
bebábozódjanak. Magányos vadász és az édes nedvekhez hozzá sem nyúl. Nemcsak a
talajszinten mozog, hanem az ágakon is, sőt és az ágak között néha átugrik!
Ezért érdemes magasabb, ágakkal és növényekkel berendezett esőerdei kifutóban
elhelyezni, hogy ezt az érdekes viselkedését megfigyelhessük. A vásárolt
kolóniánkat először hasonló módon helyeztük el Ytong fészekben, mint az Odontomachus sp. kolóniámat, de így nem
keltek ki hónapokon át a peték. Ezek után kaptak egy esőerdei kifutót és az
azon belül helyeztük el a fészket. Szobahőmérsékleten vannak tartva évek óta fűtés nélkül (hogy ne párásodjon be
az üvegük) és így is szépen felszaporodtak és rendszeresen nevelnek ki ivaros
alakokat. Még mindig elférnek pár diónyi kamrában, úgyhogy nincs szükségük nagy fészekre. Télen is aktívak, de kissé visszaesik a kolónia fejlődése, ami
valószínű annak tudható be, hogy Délkelet-Ázsiában már nem tisztán trópusi az
éghajlat. Szinte kizárólag kisebb csótányokkal etetjük őket (Blaptica dubia és Phoetalia pallida kb. 0,5-1 cm-es juvenilis formáival). Képesek
többet levadászni, mint amennyire szükségük van, így érdemes inkább kevesebbet,
de többször adni nekik. Ez azt is jelenti, hogy ha hosszabb időre elutazunk,
akkor nem megoldás az, hogy bedobálunk nekik egy nagy adag élő
takarmányállatot, de egy hosszú hétvégét elvannak etetés nélkül, maximum
beáldoznak némi fiasítást a lárvák számára. Minél éhesebbek, annál több egyed
járkál kint, de ha jóllaktak, akkor bemennek a fészekbe és be is falazzák a
kijáratot. Hajlamosak ezért a kijárat környékét telehordani törmelékkel, így
talán a függőleges fészek jobb megoldás lehet a számukra, vagy rendszeresen el
kell takarítani ezeket a törmelékeket, ha látni szeretnénk, hogy mi zajlik a
fészekben. Fontos, hogy élve kell a takarmányállatokat a kifutójukba dobni,
mert csak a levadászott rovarokat viszik a fészkükbe! Így viszont figyelnünk kell, hogy a takarmányállat ne legyen atkás. Nagyon látványos a
vadászó viselkedésük: ha észreveszik a mozgó(!) áldozatot, odafordulnak,
odakúsznak, „remegnek” egyet kinyújtott csáppal, majd szinte ráugranak, hogy
megragadják a rágóikkal és hosszan megszúrják a fullánkjukkal. Vannak videók
arról, hogy akár egy kifejlett tücsköt is képesek megbénítani, de ezek eléggé
beállított szituációk kis térben. Nem tanácsoljuk kockáztatni a hangyák életét,
mert azért egy kifejlet tücsök jó nagyot tud harapni. Ha a királynő elpusztul,
nem kell megijedni, mert a dolgozók közül kiválik egy domináns egyed és elkezd
petézni (ú.n. gamergate lesz belőle). Később jó eséllyel lepárosodik egy, a
terméketlen petéiből kikelt hímmel és innentől már ismét tudnak dolgozókat,
esetleg királynőket kinevelni.
|
|
|
|
|
Harpegnathos venator… |
…a kifutójuk (a: nedves gipsz, b: vékony tőzeg réteg, c: Ytong fészek, d:
felhajtható fedő)… |
…és benne a fészek a ráhordott törmelékkel (→: bejárat) |
„Tiltott” fajok:
Magyarországon
az összes növényi törmelékből fészket építő vöröshangya faj fészke védett.
Ezekbe beletúrni, belőlük gyűjteni tilos! Amúgy e fajok csak hatalmas
kolóniákban érzik jól magukat, egyébként elpusztulnak, így otthoni tartásra
alkalmatlanok. Ezen kívül az invázív fajok, mint nálunk a fáraóhangya (Monomorium pharaonis) és az invázív
kerti hangya (Lasius neglectus)
terjedését nem illik segítenünk. Bár mindkét faj többkirálynős, és így könnyen
begyűjthető, de könnyen megszöknek és ezáltal új élőhelyeket (kezdve az
otthonunkkal! 
) fertőzhetnek meg. Ráadásul az utóbbi fajt régóta kutatjuk, de laborban
még nem sikerült hosszú távon életben tartanunk.
|
|
|
|
|
Növényi törmelékből épült vöröshangya fészek |
Fáraóhangya (többkirálynős) |
Invázív kertihangya (többkirálynős) |
Hangyairtással
kapcsolatos kérdésekben is meg szoktak keresni minket, azonban ezekre a
kérdésekre nem szívesen válaszolunk, mert mi se kérdezgetjük a kutyagazdákat a
kutyairtásról . Egyébként biztos módszert nem tudunk, pláne azóta, hogy egy rovarirtó
szereket gyártó cég képviselője is megkérdezett minket a „tuti” megoldásról… A legbiztosabb
módszer a tisztaság és lakásunk szárazon tartása. Ha nincs mit enni és nincs
ideális fészkelőhelyük, akkor nem fognak bejárni/beköltözni a lakásba. Ha netán
mégis bejárnak, akkor érdemes eltömni a réseket, ahol bejönnek, pl.
szilikonnal. Ha ez nem megoldható, akkor az útvonaluk lakáson kívüli részén
érdemes őket megállítani azzal, hogy cukros vizet adunk nekik pl. egy befőttes
üveg felfordított fedelébe napi szinten. Ha ott megtalálják az ennivalót, akkor
miért járnák be a testhosszuk több (tíz)ezerszeresét kitevő utat? Ezt a
módszert mi is sikerrel alkalmazzuk a saját otthonunkban. Egyeseknek problémát
szokott még jelenteni a hangyarajzás, főleg a lakásukon belül. A legtöbb faj
pár nap alatt lerajzik és ezt jó időben szokták tenni. Ha ekkor megzavarjuk
őket irtószerekkel, taposással, stb., akkor újra- és újra próbálkozni fognak és
napi szintű problémát fognak okozni. A kolóniát nem fogjuk tudni úgyse
kiirtani, mert a királynő a dolgozók többségével a fészekben marad. Legjobb
megoldás, ha kinyitjuk az ablakot nekik és bent lekapcsoljuk a villanyt. Ha
tehetjük, akkor az ablakon kívül felkapcsoljuk a világítást, és a fényre
kirepülnek az ivaros alakok.
A
hangyákkal kapcsolatos linkgyűjteményünk: ITT
A
hangyák általános jellemzése jól le van írva, nem csak szakemberek számára, az
alábbi két könyv hangyás fejezetében (sajnos kissé már elavultak; könyvtárból
lehet leginkább csak megkeríteni őket):
Móczár L. (1987) Rovarbölcsők – Gondolat Kiadó, Budapest
Bíró S. (szerk.) (1970) Urania Állatvilág: Rovarok –
Gondolat Kiadó, Budapest
A
magyarországi fajlista besorolásokkal:
Csősz, S., Markó, B., & Gallé, L. (2011) The
Myrmecofauna (Hymenoptera: Formicidae) Of Hungary, An Updated Checklist. –
North-Western Journal of Zoology 7(1): 55-62 (ITT)
Egy
nagyon elavult határozó, de a hangyahatározás alapjait ebből meg lehet ismerni:
Somfai, E. (1959) Hangya alkatúak Formicoidea - Fauna
Hungariae 43, Akadémiai Kiadó, Budapest
Két
fontos könyv, melyekben benne van a legtöbb magyarországi hangyafaj
határozókulcsa és általános jellemzése:
Czechowski W, Radchenko A, Czechowska W, Vepsäläinen K
(2012) The ants of Poland with reference to the myrmecofauna of Europe. – Fauna
Poloniae Vol. 4 New series. Museum and Institute of Zoology of the Polish
Academy of Sciences and Natura optima dux Foundation, Warszawa
Seifert B (2007) Die Ameisen Mittel-und Nordeuropas. –
Lutra Verlags- und Vertriebsgesellschaft, Tauer
Végül
egy nem olcsó, de annál értékesebb mű, „röpke” 732 oldalban, számos gyönyörű fotóval
(„hangyászbiblia” néven is emlegetik):
Hölldobler, B. & Wilson, E.O. (1990) The Ants. – The
Belknap Press of Harvard University Press, Harvard
Szerzők:
Írta és szerkesztette: Tartally András
Fotók: Báthori Ferenc, David R. Nash, Pfliegler Walter Péter, Somogyi Anna Ágnes, Szövényi Gergely, Tartally András, Alex
Wild, www.AntWeb.org:
April Nobile, Estella Ortega
Lektorálta: Báthori Ferenc, Somogyi Anna Ágnes
A dr. Tartally András
Szabolcs által készített, az „A hangyatartás
legfontosabb praktikái hivatásos hangyászoktól” című weboldal tartalma
szerzői jogi védelem alatt áll. A weboldalon fellelhető szöveges tartalom a Creative
Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc
feltételei szerint használható fel. Fontos kikötés, hogy az oldal hivatkozását
meg kell adni az oldalon található szöveges tartalom bármely részletének
felhasználásakor az alábbiak szerint. Ezen publikus
licenc hatáskörén kívül eső jogokkal kapcsolatban a szerzőt kell
megkeresni. Az oldalon található fényképekre nem vonatkozik a Creative Commons
licenc, azok felhasználása a jelen weboldalról semmilyen formában nem
megengedett. A fényképek felhasználásával kapcsolatban azok szerzőit
(lásd az adott fényképeken) kell megkeresni.
Hivatkozás:
„Tartally,
A. (2016): A hangyatartás legfontosabb praktikái hivatásos hangyászoktól. – <http://web.unideb.hu/tartally/antfarmer>,
megtekintve: IDE JÖN A MEGTEKINTÉS DÁTUMA.”
Köszönettel dr. Andrásfalvy
Andrásnak és Prof. Gallé Lászlónak, akik gimnazistaként felkaroltak. Sokat
tanultam tőlük a hangyák életéről és a tartásukról. A fent leírtak egy jelentős
részét is tőlük tanultam. Köszönet illeti a fotók szerzőit is, hogy hozzájárultak
a fotóik felhasználásához.
| Látogatva: |
Utoljára módosítva: 2016.12.06. |