1970 tavasza, országos nézőcsúcs a Debreceni Dózsa–Bp. Honvéd első osztályú kézilabdameccsen. Az egyetemeken vizsgaidőszak van. A második félidő közepén Süvöltős kiint a padra: cserét kér, pihegni szeretne pár percet; a vizsgák megviselik az embert. A Honvéd támad, cikázik a labda széltől szélig. Húzás. A labda gyorsabb az embernél, következésképp résnek kell támadnia a védőfalban, ahol a kapura törés megkísérelhető. Ezt mondja a taktika. És támad is egy rés, de teljesen „taktikátlanul”. Misi kirobban a védőfalból, „hűtlenül hagyja” a területet, melyért felelős, elhalássza a labdát, végig süvölt a pályán és belövi. A világhírű Honvéd-játékosok nem értik: egyszerűen nem tudják, kit hibáztassanak. A dózsások gratulációitól Misi levegőt se kap. A Honvéd hátránya két gól, siet kezdeni, nem marad idő cserére. Húzás: rátörés, nagy lövőcsel – két pár lila mezes sáncoló kéz emelkedik a magasba, csuklópassz és a következő Honvéd-átlövő megint hiába nyúl a labdáért. Az a szemtelenül vakmerő Süvöltős újból ellopta. Harminc méter sprint, majd két bírói fütty. De Misi fut tovább, te jó ég!, csak nem akar ez a fiú tiszteletkört futni?! Nem, azt nem futják ilyen gyorsan, azt lassan komótosan végigkocogják. De hát akkor miért rohan így? Társai nem is tudják hátba veregetni. Nem ám, mert abból a lendületből, amiből a gólt dobta, rohan a padhoz. Ő le akart ülni. Az előbb nem hagyták, de tanult belőle. Szinte úgy tűnt, hogy másodszor egyenest a padhoz rohan, csak közben egy kis kitérőt tesz, ha már a labda ismét hozzátévedt. Az utolsó fél percre beszáll újra. A Honvéd embert fog, a debrecenieké a labda, nem szabad elveszíteni. Misi nem törődik a száguldozó emberpárokkal, a csapatjátékot a hátralevő húsz másodpercre egyéni játékká degradálja: egyszerűen nem adja oda senkinek a labdát. De nem is tudják tőle elvenni, egyedül pattogtatja, vezetgeti, míg a bírók a meccs végét jelzik.

Ötezer ember harsogó örömkiáltásban tör ki. Lila-fehér mezben a DOTE egyik hallgatóját ünneplik.

((kontra) Egyetemi Élet 1971. szeptember 28. 7. oldal