2014. december 6-án, éppen a Magyarország-Horvátország közös megrendezésű női kézilabda Európa-bajnokság kezdetét megelőző napon szomorú hír rendítette meg mind a honi, mind a világ kézilabda sportját, de a személyét ismerőket is, hiszen hosszan tartó betegség után elhunyt az abonyi származású világválogatott legendás kézilabdázó Varga István.

Varga István, ahogy Abonyban hívták, Lala hihetetlen pályafutását, későbbi edzőségét és emberi mivoltát számos emlék, legenda övezi.

A kézilabdástól 2014. december 17-én 15 órai kezdéssel Debrecenben, a Köztemetőben felravatalozva vesznek először búcsút, majd 2014. december 19-én 13 órai kezdéssel Abonyban, a Református temetőben helyezik el végső nyughelyére.

Abonyban szinte nincs ember, aki ne ismerné Tóth Ernő bácsit, nyugalmazott testnevelő-tanárt, aki szoros kapcsolatban állt nemcsak a legnedával, hanem annak családjával is.

Ernő bácsi első dolga volt a halálhír hallattán, hogy az évtizedek alatt számos relikviát, fotókat, írásokat stb. tartalmazó gyűjteményéből egy kis emlékhelyet állítson a Kultúra Háza vezetőjével, dolgozóival összefogva az intézmény aulájában. (Lásd a kis emlékhelyról készült fotókat.)

Varga István számos elismerést kapott, így köztük az Abonyiak Abonyért díjat is megkapta 2008-ban.

Ez alkalomból az Abonyi Napló című újságban, szintén Ernő bácsi jóvoltából (is) megjelent Varga István életrajzának rövid bemutatása.

A fenti képre kattintva érhetőel az Abonyi Napló azon száma,

amelyben Varga Istvánról is szól egy cikk

Az alábbiakban ezt az írást olvashatják el, de a fenti képre kattintva az Abonyi Napló akkori számát is elérhetik.

Későbbi cikkekben további írások is közlésre kerülnek Abony neves szülőttéről. /Szerk./

Abonyi Napló 2008. májusi száma:

Abonyiak Abonyért díjat kapott Varga István.

"Abonyban született.

Csáladjukat a szeretet és a megértés jellemezte.

A Kálvin úti iskola tanulójaként Diószegi László testnevelő tanár szerettette meg vele igazán a sportot.

Kezdetben a labdarúgást kedvelte, de kesőbb Magyar Sándor testnevelő tanár kezei alatt elkezdett kézilabdázni.

Fejlődése a kizilabda játékban töretlen volt.

A katonai behívó jelentette számára a nagy változást.

Európa egyik leghíresebb kézilabdacsapatának a Budapesti Honvédnak lett a játékosa.

Első útja Madridban a BEK-döntő mérkőzés volt, ahol második helyen végeztek.

Itt találkozott a mérkőzés előtt Puskás Öcsivel, akitől minden Honvéd játékos, vezető egy Real Madrid karórát kapott.

Gyönyörű éveket töltött el a Budapesti Honvédban.

1972-től a Debreceni Dózsába igazolt.

1980-ban 8000 néző előtt búcsúzott a debreceni közönségtől.

1982-ben az akkori NSZK-ba került játszani és egyben dolgozni.

Öt évig még játszott az első osztályban és öt évig edzősködött.

Mint magyar válogatott játékos beutazta szinte az egész világot.

Olyan személyekkel, államférfiakkal, művészekkel, énekesekkel, írókkal, tudósokkal, sportolókkal találkozott, akiket az egyszerű ember csak a médiábol ismer.

Csodálatos élmények raktározódtak el benne a négy évtized alatt.

1994-ben egyedüli kézilabdázóként Göncz Árpád Köztársasági Elnöktől vehette át a „Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét.

Fontosabb eredményei:

Ötszöros magyar Bajnokság csapatban: (4 a Bp-i Honvédban, 1 a Debreceni Dózsában.),

Háromszoros MNK győzelem csapatban (2 Bp-i Honvéd, 1 Debreceni Dózsa),

Bajnokcsapatok Európa Kupáján (BEK) ezüstérem.

Két olimpiai részvétel : 1972. és 1976. Montreal, 1976-ban 6. helyezés,

127-szeres magyar válogatottság.

Világ- és Európa-válogatottság.

Német országban kétszer, hazánkban egyszer volt az év kézilabdázója.

Világcsúcsként egy bajnoki szezonban 294 gólt dobott.

Hatszor volt magyar, egyszer német bajnokságban gólkirály...

- Tóth Ernő -"

- Felhasznált cikk és kép forrás: Abonyi Napló -

- Szerk. és fotó: Temesközy Tamás -