|
|
A Magyar Patrisztikai Társaság III. konferenciája az ókori kereszténységről
|
Kecskemét, Piarista Gimnázium Díszterme
2003. június 26-29.
Június 26. csütörtök
15.45. Hivatalos megnyitó – Dósai Attila
16.00-17.00
Elnök: Adamik Tamás
Nyitóelôadás
Baán István: Singidunumi Ursacius és Mursai Valens, az arianizmus pannóniai
képviselôi
17.00-18.00
Pesthy Monika: Beliár három hálója
Geréby György: A platonikus bozót. Nyelv, szimbolika és vallási identitás a
II-III. században
18.15 Koncert
19.00 Vacsora
Június 27. péntek
9.00-12.30 Elôadások
Elnök: Perczel István
9.00-10.00
Adamik Tamás: Simon mágus és az Apophaszisz megalé
Frenyó Zoltán: Az ókeresztény asztrológia-kritika tendenciái
10.00-11.00
Odrobina László: A sokféleségtôl az egység felé: az ókori zsinatok vegyes
házasságokat szabályozó rendelkezései
Rihmer Zoltán: A szír-római jogkönyv L 106-os helyének két egyházi párhuzama
11.30-12.30
Szuromi Szabolcs Anzelm: A Canones apostolici mint a keleti és a nyugati
egyházak közös jogforrása
Orosz Athanáz: Erôsíthették-e a Kelet-Nyugat közötti
egyházfegyelmi különbözôségek az ókeresztény egyház egységét?
13.00 Ebéd
15.00-18.30 Elôadások
Elnök: Pesthy Monika
15.00-16.00
Havas László: Keresztény és pogány uralkodói tükör Keleten és Nyugaton a Kr.
u. IV-V. század fordulóján
Jakab Attila: Kelet és Nyugat között. Mítosz és valóság a román ortodox
történetírásban
16.00-17.00
Rászlai Tibor: A Khalkedóni Zsinat legfontosabb szövege sorról sorra
Nagy Kornél: A 862-es sirakavani zsinat: Khalkedón utóhatása a kora-középkori
Örményországban
17.30-19.00
N. Hudák Krisztina: A pécsi Szt. Péter és Pál sírkamra ikonográfiai programja
Terdik Szilveszter: Angyali hierarchiák ikonográfiája a középkori keleti és
nyugati hagyományban
Sándor Balázs: Sokféleség szülte egység
19.15 Vacsora
20.00 Közgyälés
Június 28. szombat
9.00-12.30. Elôadások
Elnök: Bugár István
9.00-10.00
Perczel István: Az istenismeret útja keleten és nyugaton
Tóth Péter: Szenvedélytelenség vagy lelki egészség? Az apatheia terminusának
történetéhez
10.00-11.00
Peres Imre: Az apostoli atyák missziós törekvései
Perendy László: Irenaeus a katolikus
11.30-12.30
Kendeffy Gábor: Lactantius és a görög egyházatyák
Boros István: A Szentlélek származása Nüsszai Szent Gergelynél és Szent
Ambrusnál
13.00 Ebéd
15.00-18.30 Elôadások
Elnök: Kendeffy Gábor
15.00-16.00
Ivancsó István: Nagy Szent Bazil alakja a bizánci egyház liturgikus
szövegeiben
Kormos József: A teológia filozófiai megközelítésének két lehetséges útja. A
„misztikus” Dionysius Areopagita és a „skolasztikus” Boethius
16.00-17.00
Németh Csaba: Eriugena és tradíciója
Majorossy Imre Gábor: „Vesd ki palotádból ellenségeidet” – A hit átadásának
elsô lépése a Barlaam és Jozafát-történetben
17.30-18.30
Bugár István: Veronika és Bereniké: az elsô nem
kézzel készült képmások
Luft Ulrich: Az eikón a gnosztikus felfogásban
19.00 Vacsora
Június 29. Vasárnap
A konferencia zárása - Nemeshegyi Péter
|
REZÜMÉK
Orosz Athanáz: Erősíthették-e a
Kelet-Nyugat közötti egyházfegyelmi különbözőségek az ókeresztény egyház
egységét?
A keresztény húsvét időpontjának meghatározása körül már 160 körül nagy
nézeteltérések támadtak. Az Euszebiosz által leírt szélsőséges római álláspont
váltotta ki a lyoni püspök, Iréneusz meghökkentő reakcióját: „a böjt
különbözősége megerősíti a hit egybehangzóságát”. Tanulságos Szókratész
Egyháztörténete is azokról „az eltérésekről, amelyek a húsvéttal, a
keresztséggel, a böjttel, a házassággal, az (eukharisztikus) összejövetelekkel
és a többi egyházi szertartással kapcsolatban fordulnak elő”. Mindegyik témakör
alapos figyelmet érdemel. A történetíró Iréneuszhoz hasonló nagyvonalúsággal
intézi el az azokkal a kérdésekkel kapcsolatos különbségeket, amelyekről
„egyetlen apostol sem hozott törvényt”. Különösen érdekesnek találja a
klerikusok cölibátusával illetve házasságával kapcsolatos különbözőségeket,
melyeket az utolsó részben vizsgálunk meg. Keleten a nős papság elvét a gangrai
zsinat és az ún. „Apostoli Kánonok” is szentesítették. A 6-7. századra Nyugaton
végleg a papi nőtlenség előírása mellett döntöttek. Keleten továbbra is csak
egynejű embereket fogadtak el papoknak és diakónusoknak, püspök viszont csak az
lehetett, aki nőtlenségben élt („trulloszi” zsinat - 692). De a nős papok,
diakónusok és szubdiakónusok rituális önmegtartóztatását az eucharisztia
végzésének előestéjén Keleten is előírták (Trullosz, 13. kánon). Mindenesetre
Kelet az önmegtartóztatást általában nemcsak a rituális tisztaság megőrzéseként,
hanem inkább az eszkatologikus parúzia aszketikus előrevetítéseként értelmezi.
Ezért az ilyenfajta aszketizmus megfelelő kontextusát a szerzetesi fegyelemben
látták. S az egyháztörténeti fejlődés keretében úgy tűnik, még ha találunk is
ritka nagy tanúkat a különbözőségek egészséges összehangolhatóságáról, éppen
ebben az eszkatológikus távlatban érvényes, hogy a Kelet-Nyugat közötti
„különbözőség megerősíti a hit egybehangzóságát”.
Bugár István: Veronika és Bereniké: az
elsô nem kézzel készült képmások
A nem-kézzel-készített képmások fogalma eredetileg apologetikus élû,
és alapvetően két üzenetet kíván közvetíteni. Egyfelől védelmezni kívánja a
szentképeket azzal a váddal szemben, hogy az ószövetségei parancsok ellenében
készülnek, amelyek -- akárcsak a görög filozófiai hagyomány egy vonulata -- részben az emberi alkotás tényét kifogásolják a kultikus
képmásokban. Másfelől e képmások csodás eredete saját hitelességüket, és ezáltal
kézzel készült tárdsaik hitelességét voltak hivatott igazolni. Előadásomban felkeresem a legkorábbról ismert keresztény nem-kézzel-alkotott képmásokat (Edessa, és a Mors Pilati
Veronika-képmása), és amellett érvelek, hogy akárcsak a képtisztelet fejlődése
általában, úgy a nem-kézzel-készített képmások gondolata is egyszerre jelenik
meg keleten és nyugaton. Megkísérlem kimutatni, hogy Egereia útinaplójának
edessai fejezete egy eleddig figyelmen kívül hagyott különös kifejezésével (archiotipam,ill.
archiotepam) a híres nem-kézzel-készült portré korai történetébe enged
bepillantást nyerni. Ha értelmezésem helyes, úgy ez Abgárnak a márvány
természetes mintázatán kirajzolódó képmására utal, amelyet egy ponton
Krisztuséként értelmeztek. Ez összhangban állna az edesszai katedrális VI.
század eleji szír felavatási himnusza ide vonatkozó sorának Andrew Palmer által
javasolt értelmezésével.
|
|
