III. Konferencia

 

25.11.2016.
Honlap
XVI. Konferencia
XV. Konferencia
XIV. Konferencia
XIII. konferencia
XII. konferencia
XI. konferencia
X. konferencia
IX. konferencia
VIII. Konferencia
VII. Konferencia
Műhelykonferencia I
VI. Konferencia
V. Konferencia
IV. Konferencia
III. Konferencia
II. Konferencia
I. Konferencia

 

A Magyar Patrisztikai Társaság III. konferenciája az ókori kereszténységről

Kecskemét, Piarista Gimnázium Díszterme

2003. június 26-29.

Június 26. csütörtök

15.45. Hivatalos megnyitó – Dósai Attila

16.00-17.00

Elnök: Adamik Tamás
Nyitóelôadás
Baán István: Singidunumi Ursacius és Mursai Valens, az arianizmus pannóniai képviselôi

17.00-18.00

Pesthy Monika: Beliár három hálója
Geréby György: A platonikus bozót. Nyelv, szimbolika és vallási identitás a II-III. században

18.15 Koncert

19.00 Vacsora

Június 27. péntek

9.00-12.30 Elôadások

Elnök: Perczel István

9.00-10.00

Adamik Tamás: Simon mágus és az Apophaszisz megalé
Frenyó Zoltán: Az ókeresztény asztrológia-kritika tendenciái

10.00-11.00

Odrobina László: A sokféleségtôl az egység felé: az ókori zsinatok vegyes házasságokat szabályozó rendelkezései
Rihmer Zoltán: A szír-római jogkönyv L 106-os helyének két egyházi párhuzama

11.30-12.30

Szuromi Szabolcs Anzelm: A Canones apostolici mint a keleti és a nyugati egyházak közös jogforrása
Orosz Athanáz: Erôsíthették-e a Kelet-Nyugat közötti egyházfegyelmi különbözôségek az ókeresztény egyház egységét?

13.00 Ebéd

15.00-18.30 Elôadások

Elnök: Pesthy Monika

15.00-16.00

Havas László: Keresztény és pogány uralkodói tükör Keleten és Nyugaton a Kr. u. IV-V. század fordulóján
Jakab Attila: Kelet és Nyugat között. Mítosz és valóság a román ortodox történetírásban

16.00-17.00

Rászlai Tibor: A Khalkedóni Zsinat legfontosabb szövege sorról sorra
Nagy Kornél: A 862-es sirakavani zsinat: Khalkedón utóhatása a kora-középkori Örményországban

17.30-19.00

N. Hudák Krisztina: A pécsi Szt. Péter és Pál sírkamra ikonográfiai programja
Terdik Szilveszter: Angyali hierarchiák ikonográfiája a középkori keleti és nyugati hagyományban
Sándor Balázs: Sokféleség szülte egység

19.15 Vacsora

20.00 Közgyälés

Június 28. szombat

9.00-12.30. Elôadások

Elnök: Bugár István

9.00-10.00

Perczel István: Az istenismeret útja keleten és nyugaton
Tóth Péter: Szenvedélytelenség vagy lelki egészség? Az apatheia terminusának történetéhez

10.00-11.00

Peres Imre: Az apostoli atyák missziós törekvései
Perendy László: Irenaeus a katolikus

11.30-12.30

Kendeffy Gábor: Lactantius és a görög egyházatyák
Boros István: A Szentlélek származása Nüsszai Szent Gergelynél és Szent Ambrusnál

13.00 Ebéd

15.00-18.30 Elôadások

Elnök: Kendeffy Gábor

15.00-16.00

Ivancsó István: Nagy Szent Bazil alakja a bizánci egyház liturgikus szövegeiben
Kormos József: A teológia filozófiai megközelítésének két lehetséges útja. A „misztikus” Dionysius Areopagita és a „skolasztikus” Boethius

16.00-17.00

Németh Csaba: Eriugena és tradíciója
Majorossy Imre Gábor: „Vesd ki palotádból ellenségeidet” – A hit átadásának elsô lépése a Barlaam és Jozafát-történetben

17.30-18.30

Bugár István: Veronika és Bereniké: az elsô nem kézzel készült képmások
Luft Ulrich: Az eikón a gnosztikus felfogásban

19.00 Vacsora

Június 29. Vasárnap

A konferencia zárása - Nemeshegyi Péter
 

horizontal rule

 

REZÜMÉK

Orosz Athanáz: Erősíthették-e a Kelet-Nyugat közötti egyházfegyelmi különbözőségek az ókeresztény egyház egységét?
A keresztény húsvét időpontjának meghatározása körül már 160 körül nagy nézeteltérések támadtak. Az Euszebiosz által leírt szélsőséges római álláspont váltotta ki a lyoni püspök, Iréneusz meghökkentő reakcióját: „a böjt különbözősége megerősíti a hit egybehangzóságát”. Tanulságos Szókratész Egyháztörténete is azokról „az eltérésekről, amelyek a húsvéttal, a keresztséggel, a böjttel, a házassággal, az (eukharisztikus) összejövetelekkel és a többi egyházi szertartással kapcsolatban fordulnak elő”. Mindegyik témakör alapos figyelmet érdemel. A történetíró Iréneuszhoz hasonló nagyvonalúsággal intézi el az azokkal a kérdésekkel kapcsolatos különbségeket, amelyekről „egyetlen apostol sem hozott törvényt”. Különösen érdekesnek találja a klerikusok cölibátusával illetve házasságával kapcsolatos különbözőségeket, melyeket az utolsó részben vizsgálunk meg. Keleten a nős papság elvét a gangrai zsinat és az ún. „Apostoli Kánonok” is szentesítették. A 6-7. századra Nyugaton végleg a papi nőtlenség előírása mellett döntöttek. Keleten továbbra is csak egynejű embereket fogadtak el papoknak és diakónusoknak, püspök viszont csak az lehetett, aki nőtlenségben élt („trulloszi” zsinat - 692). De a nős papok, diakónusok és szubdiakónusok rituális önmegtartóztatását az eucharisztia végzésének előestéjén Keleten is előírták (Trullosz, 13. kánon). Mindenesetre Kelet az önmegtartóztatást általában nemcsak a rituális tisztaság megőrzéseként, hanem inkább az eszkatologikus parúzia aszketikus előrevetítéseként értelmezi. Ezért az ilyenfajta aszketizmus megfelelő kontextusát a szerzetesi fegyelemben látták. S az egyháztörténeti fejlődés keretében úgy tűnik, még ha találunk is ritka nagy tanúkat a különbözőségek egészséges összehangolhatóságáról, éppen ebben az eszkatológikus távlatban érvényes, hogy a Kelet-Nyugat közötti „különbözőség megerősíti a hit egybehangzóságát”.
 

Bugár István: Veronika és Bereniké: az elsô nem kézzel készült képmások
 A nem-kézzel-készített képmások fogalma eredetileg apologetikus élû, és alapvetően két üzenetet kíván közvetíteni. Egyfelől védelmezni kívánja a szentképeket azzal a váddal szemben, hogy az ószövetségei parancsok ellenében készülnek, amelyek -- akárcsak a görög filozófiai hagyomány egy vonulata -- részben az emberi alkotás tényét kifogásolják a kultikus képmásokban. Másfelől e képmások csodás eredete saját hitelességüket, és ezáltal kézzel készült tárdsaik hitelességét voltak hivatott igazolni. Előadásomban felkeresem a legkorábbról ismert keresztény nem-kézzel-alkotott képmásokat (Edessa, és a Mors Pilati Veronika-képmása), és amellett érvelek, hogy akárcsak a képtisztelet fejlődése általában, úgy a nem-kézzel-készített képmások gondolata is egyszerre jelenik meg keleten és nyugaton. Megkísérlem kimutatni, hogy Egereia útinaplójának edessai fejezete egy eleddig figyelmen kívül hagyott különös kifejezésével (archiotipam,ill. archiotepam) a híres nem-kézzel-készült portré korai történetébe enged bepillantást nyerni. Ha értelmezésem helyes, úgy ez Abgárnak a márvány természetes mintázatán kirajzolódó képmására utal, amelyet egy ponton Krisztuséként értelmeztek. Ez összhangban állna az edesszai katedrális VI. század eleji szír felavatási himnusza ide vonatkozó sorának Andrew Palmer által javasolt értelmezésével.

 

Honlap | XVI. Konferencia | XV. Konferencia | XIV. Konferencia | XIII. konferencia | XII. konferencia | XI. konferencia | X. konferencia | IX. konferencia | VIII. Konferencia | VII. Konferencia | Műhelykonferencia I | VI. Konferencia | V. Konferencia | IV. Konferencia | III. Konferencia | II. Konferencia | I. Konferencia

Utoljára frissítve: 2013.06.25.