|
|
A Magyar Patrisztikai Társaság IV. konferenciája az ókori kereszténységről
„ÉS EMBERRÉ LETT”
Az európai emberkép ókeresztény gyökerei
2004. június 24-26.
Kecskemét, Piarista Rendház és Iskola, Díszterem
24. csütörtök
Elnök: Orosz Athanáz
14.15. Nyitóelőadás
Baán István: A romolhatatlan Krisztus: halikarnasszoszi Julianus
antropológiájának néhány vonása
14.45. Vita
14.50. Kránitz Mihály: A Diognétosz-levél emberképe
15.10. Vita
15.15. Peres Imre: Az apostoli atyák krisztologiája
15.35. Vita
15.40. Kávészünet
Elnök: Baán István
15.55. Pesthy Monika: „…és alkottál számára egy másik teremtményt, hogy
harcoljon vele.” Az ellenség a szír Tamás-aktában
16.15. Vita
16.20. Dózsa László: Krisztus mint főpap Alexandriai Kelemen műveiben
16.40. Vita
16.45. Adamik Tamás: Tertullianus De animája
17.05. Vita
17.10. Rászlai Tibor: „… a Fiú arkhéja”
17.35. Sivadó Csaba: Néhány neopatrisztikus szerző antropológiájának
patrisztikus vonatkozásai
17.55. Vita
18. 30. Vacsora
25. Péntek
Elnök:: Adamik Tamás
9. 00. Nagy Levente: A visszajáró holtak típusai Tertullianus De animájában
és a kora császárkori irodalomban
9.20. Vita
9.25. Kendeffy Gábor: Az apologetika célközönsége Lactantius Divinae
Institutiones c. művében
9.45. Vita
9.50. Takács László: Seneca bölcse - Hieronymus szentje
10.10. Vita
10.15. Puskely Mária: Nino, Georgia apostola
10.35. Vita
10.40. Kávészünet
Elnök: Heidl György
11.00. Tóth Judit: Dichotomia vagy trichotomia? Test, lélek es szellem
kapcsolata Nüsszai Szent Gergely antropologiajaban
11.20. Vita.
11. 25. Frenyó Zoltán: A hazugság és az emberi természet Szent Ágoston
gondolkodásában
11.45. Vita
11.50. Németh Béla: Prudentius emberképéhez
12.10. Vita
12.30. Ebéd
Elnök: Pesthy Mónika
14.00. Boudewijn de Handschutter: The Discussion about the Soul in some Nag
Hammadi Writings
14.30. Vita.
14.35. Luft Ulrich: Teremtés két lépésben
14.55. Vita
15.00. Spät Eszter: A bűnbeesés történetének
gnosztikus értelmezése és a kurd jezidik mitológiája
15.20. Vita.
15.25. Kávészübet
Elnök: Nemeshegyi Péter
15.40. Perendy László: Athénagorasz, a filozófus. A keresztény anthropológia
kezdetei.
16.00. Vita
16.05. Vattamány Gyula: A kereszténység és a judaizmus mint „politeia”
Aranyszájú Szent János Adversus Iudaeos beszédeiben
16.25. Vita.
16.30. Sághy Marianne: A szenvedő ember. A mártíroktól a mindennapokig
16.50. Vita
16.55. Kávészünet
17. 15. A Magyar Patrisztikai Társaság közgyűlése
19.00. Vacsora
26. Szombat
Elnök: Somos Róbert
9.00. Heidl György: A személy "kizökkentése" a világegyetembol vagy a
platonizmus kizökkentése a kereszténységbol? Megjegyzés Peter Brown
Ágoston-értelmezéséhez
9.25. Vita
9.30. Kormos József: Boethius és a Khalkedoni Zsinat az emberi természetről
9.50. Vita.
9.55. Orosz Athanáz: Az elidegenült és a
Krisztus-testbe integrálódott test Szent Maximosznál és kortársainál
10.15. Vita
10.20. Nagy Kornél: Vardapet, mint tisztség a korai örmény egyházban
10.40. Vita
10.45. Kávészünet.
Elnök: Peres Imre
11.00. Boros István: Az ember ősállapota az ókori hagyományban és a modern
teológiai, filozófiai antropológiákban
11.20. Vita
11.25. Sághy Lajos: A keresztény személy
11.45. Vita
11.50. Somos Róbert: Patrisztikus örökség Pauler Ákos filozófiájában
12.10. Vita
12.30 Ebéd
Elnök: Sághy Marianne
14.00. Havas László: A regnum Hungariae beilleszkedése a corpus Christi-be
14. 20. Vita
14.25. Terdik Szilveszter: Az Ádám teremtését ábrázoló szicíliai mozaikok
ikonográfiai sajátosságai
14.45..Vita
14.50. Tóth Péter: Támadj, Gábriel, és küvetségöm te viseljed”. Egy
dramatikus angyali üdvözlet és patrisztikus gyökerei
15.10. Vita
15.15. Kávészünet
Elnök: Luft Ulrich
15.30. Majorossy Imre: Andreas Capellanus, a kifelejtett egyházatya
15.50. Vita
15.55. Szuromi Szabolcs: Néhány megjegyzés a Decretum Burchardi Wormatiensis
19. könyvének patrisztikus forrásaihoz
16.15. Vita
16.20. Földvári Sándor: „A szeretet kötele" - az egyetemes zsinatok korának
teológiája racionalista köntösben: görög katolikus gondolkodók a
felvilágosodás korában
16.40. Vita.
16.45. Rihmer Zoltán: A patrisztikus forrásanyag az elmúlt 25 év szentszéki
iratanyagában
17.05 Vita
17.10 Kávészünet
17. 30. Nemeshegyi Péter: Zárszó
19. 30. Vacsora
|
REZÜMÉK
Orosz Athanáz: Az elidegenült és a
Krisztus-testbe integrálódott test Szent Maximosznál és kortársainál
Klimakosz Sz. János gyakran beszél a testről. Eléggé pesszimisták azok a
meglátásai, amelyek e porhüvelyre vonatkoznak.
Melléállíthatjuk a kortárs Szent Maximosz metafizikailag megalapozottabb
életművét. A hitvalló antropológiájának metafizikai hátterét legjobban a
„Teológus” Szent Gergelynek 14. beszédéhez fűzött magyarázatából lehet
megismerni. A saját természetük elveszített eredeti tökéletessége után
sóvárgó evagriánusokkal szemben Maximosz az Istennel való egyesülés
végcéljára hívja föl a figyelmet. Ennek érdekében a testiség és a
természetes „pathosz” fogalmát igyekszik megtisztítani az etikai
mellékzöngéktől. Antropológiája bibliai kozmológián alapul, ahol a
teremtmény teljesen Teremtőjétől függ, s méltósága a Teremtőből való
részesedésén múlik. A rossz nem más, mint ennek a közösségnek a felmondása.
Szentírásmagyarázatában a Hitvalló bemutatja a Teremtőjétől elidegenült
ember eredeti méltóságát és elveszített kiváltságait. A Lk 15 három
példabeszédét kifejtő Amb 31-ben pedig már a protologikus antropologia
helyett az evangéliumra épített antropológiát ad.
Isten Igéje szeretetből megtestesülve magáévá tette az emberiséget, s
megszabadította elidegenült állapotától. De az aszkézis és az önzetlen
szeretet révén mindenkinek el kell távolodnia attól az elidegenült
életformától, amelybe a bűn sodorta bele. A kiengesztelődött világ
víziójában a hitvalló a test-lélek kapcsolatra is vonatkoztatja a kozmikus
szintézis optimista eszményképét. A Krisztus-test kapcsán leszögezi: „nem a
magunk testétől megfosztva válhatunk az ő testévé, ... hanem mivel hasonlóvá
válunk az Úr Testéhez”.
Spät Eszter: A bűnbeesés történetének
gnosztikus értelmezése és a kurd jezidik mítológiája
A bűnbeesés és következményeinek bibliai története óriási hatással volt a
keresztény antropológia kialakulására. Míg a kereszténységben, különösképpen
az ágostoni alapú nyugati kereszténységben a történet negatív értelmezése
radikálisan negatív emberképhez vezetett, a gnosztikusoknál a tiltott
gyümölcs megkostólása a gnosztikus megvilágosulás, a lélek magára
ébredésének allegóriájaként jelenik meg. Bár a gnosztikus mozgalom mint
olyan nem élte túl az első évszázadokat, a bűnbeesés mítoszának ez a
forradalmian „fordított” értelmezése, számos más, feltételezhetőleg
gnósztikus eredetű elemmel együtt, továbbélt a Közel Keleten a heterododox,
kurd nyelvű jezidik mítológiájában.
|
|